Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

tik: hogy az itteni lakhatáson kivül semmi más polgári jogok élvezetére számot nem tarthatnak; a rendes lakosokuli fölvétetéseknél pedig a szélesb jogélvezet csupáncsak házvételre terjed ki, mennyiben 1848 előtt és 1853 után Kecskeméten az izraeliták különös engedély mellett is csak házat szerezhettek, a legeltetési haszonvételt pedig csupáncsak földbirtokosok élvezhetik. 3-ra. A kecskeméti izraeliták, mint ilyenek 1848 előtt szarvasmarhát és egyéb gazdasági tenyészőállatot, fejőstehenek kivételével, nem tartottak, következésképpen azok közlegelői használatáról 1848 előtt szó sem lehetett. Fentebb már említtetett, hogy 1831-1838 között több izraeliták vállalkoztak mészárszékbérletre, mely bérletszerződések egyik pontja szerint a székbérlőknek megengedtetett marháiknak a közönséges barom közötti nyaraltatása, mint más lakosoknak; igaz ugyan, hogy 1833-ik évi nyáron Csillag Márton izraelitának a páhi barom között volt 36 darab marhája, 1838-i nyáron pedig Hellsinger Simonnak volt a pusztaszeri egyik baromban 21 darab marhája, de e két eset nem a zsidók legelő használati gyakorlatára, hanem csak a mészárszékbérlők legeltetési jogára mutat, mert ezen most emiitett két izraelita csak mint mészárszékbérlő élvezte a városi közlegeltetést, sőt azon körülmény: hogy mint székárendások sem folytonosan használták a legeltetést, inkább ellenük, mint mellettük bizonyit. Továbbá a már szinte föntebb emiitett 1828-i Regulatió megenged32 te a földbirtok nélküli lakosoknak is, hogy a nyomási legelőn fejőstehenet tarthassanak, vagy ha az ily házi fejőstehén meddő maradt, és szintúgy hogy ha az ilyen házi fejőstehénnek egyes borját hasonló czélra fölnevelni kivánták, azt a közönséges barmon nyaraltathassák, - következőleg házi fejőstehén tartás és a nyomási csordára járatása, az izraelitáknak mint birtok nélkülieknek is elnézetett, aminthogy ilyetén házi fejősteheneket köztük a vagyonosabbak már 25 év előtt is tartottak; annak azonban csak egyetlen nyoma van, hogy meddőn maradt házi fejőstehenét, vagy annak felnevelendő borját izraelita a közönséges barmon nyaraltatta volna; t.i. Millhoffer István orvosnak 1833-ik évi nyáron volt egy darab tehene a páhi barom között, s ugyanannak egyes marhája 1835-ik évi nyáron nyaralt a pusztaszeri egyik barom között; de mindezek az izraeliták irányában se kedvezést, sem elnézést nem, hanem csak a községi szabályok pontos megtar-