Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Hornyik János: A kecskeméti zsidók története

évek óta engedély nélkül levő zsidót a városbul kiűzetett, kik Pest vármegyéhez pártfogásért folyamodtak ugyan, de ott a kecskeméti tanács intézkedése jóváhagyatott. Mindemellett is azonban volt néhány a kiűzött zsidók között, kiknek fejőket lehajtani sem lévén másutt helyük, a városba ismét visszaszállingottak: 1806-ik évben tehát a városi tanács által a városi főbíró utasíttatott, hogy a kitiltott zsidók eltávolítását minden régibb szabály alkalmazásával is foganatba vegye; ugyanez évben a városi tanács elrendelte, hogy a már néhány családra felszaporodott türelmezett zsidók az árendások kivételével adózás alá vonattassanak. De az eddigi intézkedések mindemellett is czélra nem vezettek, ugyanazért 1808-ik évben a városi tanács most már erélyesen kivánt intézkedni a türelmezett zsidóknak a lappangóktóli elkülönítése, illetőleg amazoknak adózás alá vétele, emezeknek pedig kitiltása iránt, e czélból a városban talált zsidókat szorosan számba vétetvén összeiratta s a szabályszerüleg helybelieknek tekintendőkre nézve elhatározta, hogy az árendások kivételével mindenik zsidó család négy forint adót fizessen, mely általános összeg az egész zsidó népességre rovatván fel, azt az egyes családok maguk közt felosztva, vagyonérték! arány szerint tartoztak viselni. 1810-ik évben a zsidóknak jobb rendben tartása és azokra szigorúbb felügyelet gyakoroltatása végett a városi tanács egyik tanácsnokot mint hatósági biztost kirendelte s az egész zsidóságot annak felügyelete alá bocsátotta. Midőn a következő 1811-ik évben a kinevezett biztos bemutatta a zsidók összeírását, abból a városi tanács ismét azt tapasztalta, hogy az elébbbi években annyi zaklatás mellett kitiltott zsidók a városból nemcsak ki nem takarodtak, hanem azok száma rnég növekedett; ugyanazért az árendásokat, kiknek hanyagságában látta a főokot, továbbá azon helybéli rendes lakosokat, kik a kitiltottakat befogadták, mint a házbéren nyerekedőket, valamint a tilalom ellenére bentartózkodó zsidókat is, mind együtt és egyszerre a városi tanács személyesen berendelte, mely alkalommal az érvényben álló szabályrendeletek és időközi határozatokhoz képest a bérlőket a szerződés megszüntetésének terhe alatt éber felvigyázatra megintette, a rendes lakosokat a lappangó zsidók