Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

Kiskunfélegyháza közigazgatása és Levéltára 1744-1848.

A választott tisztségviselők közül a legkorábbi tisztségek közé tartozott a kisbíró, akit később másodbírónak neveztek. Szerepe a város pénzügyi igazgatásában, a kishaszonvételekből eredő jövedelmek kezelésében és a gazdálkodás irányításában volt jelentős. E feladatok ellátásában segítették a különböző pénztárak kezelői, valamint a borbíró, a székbíró és az erdőinspector. A kifejezetten gazdálkodási teendőket a 19. században elválasztották a másodbíró feladataitól, és létrehozták a városgazdái hivatalt. Az adóigazgatás irányítása több változáson ment keresztül. Félegyháza a kerületekhez hasonlóan külön adó- és házi pénztárat kezelt. Az elsőbe a királyi adók folytak, az utóbbiba pedig a házi adók, amelyekből a közigazgatás fenntartását és a város kiadásait fedezték. A két pénztár még több kisebb pénztárat is magába foglalt. Kezelésük a főbíró, majd a másodbíró kezében volt, amíg 1770-ben kialakult a perceptorális hivatal, s ettől kezdve az adópénztár irányítása a perceptor hatáskörébe került. Az egyes hivatalok belső szervezetéről és hatásköréről fOndjaiknál szólunk. Az árvaügy szervezése kezdetben teljesen a tanács, mint testület kezében volt, később a szenátorok közül választott külön tutor - közgyám - is létezett. A választott tisztségviselők közé tartoztak a hadnagyok és a céhkomisszárius. A hadnagyokról a rendészet kapcsán lesz szó. A céhkomisszárius összekötő szerepet játszott a céhek és a tanács között. Megjelent a céhek gyűlésein, ahol tanácsadó és javaslattevő, de szükség esetén fegyelmi, hatósági szerepet is betöltött. A kinevezett tisztségviselők között Félegyházán is első helyen kell említeni a jegyzőket, egykori nevükön nótáriusokat. A nótáriusok kulcsszerepet játszottak a közigazgatási életben, hiszen szinte minden írásbeli feladatot ők végeztek. Kinevezésük a tanács hatáskörébe tartozott. A tanács a beadott írásbeli pályázatok alapján testületi ülésben döntött, és választotta ki a legalkalmasabbnak vélt személyt. Hivatalba lépésüket 1760-tól eskütétellel kezdték. Félegyházán 1744-1750-ig egy, 1750-től 1779/80-ig kettő, innentől pedig három nótáriust alkalmaztak. A közigazgatás és a bíráskodás írásbeli feladatainak ellátása mellett az archívum rendbentartása és kezelése is a nótáriusok munkakörébe tartozott. A felelősség ezzel kapcsolatban az első vagy ordinárius nótáriust terhelte. Munkaköri beosztásukat egyébként a kerületek szabták meg. A jegyzők kinevezése meghatározatlan időre szólt, s rendszerint azért szűnt meg, mert máshol jobban fizetett álláshoz jutottak. Kivételként elő-