Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

Kiskunfélegyháza közigazgatása és Levéltára 1744-1848.

KISKUNFÉLEGYHÁZA KÖZIGAZGATÁSA ÉS LEVÉLTÁRA 1744-1843. I. KISKUNFÉLEGYHÁZA KÖZIGAZGATÁSA 1744-1848. Kiskunfélegyháza 1743 júliusában települt újra a tbrök megszállás alatt elpusztult régi Félegyháza helyén. Területe és egykori lakossága földrajzi, igazgatási és jogi szempontból egyaránt a Kiskunságba tartozott. 1744-ben még mint bérlő, telepes község létezett, 1745-ben viszont részt vett a redempcióban, a törvénytelenül eladott jászkun területek visszaváltásában. I. 1. Testületi szervek Az újratelepült Félegyháza közigazgatását a kerület más helységeihez hasonlóan szervezte, ezért már 1744-ben a - még telepes - község élén tanács állt. A testületet alkotó szenátorokat, tanácsnokokat a főbíróval egyidőben választották, számuk a főbíróval együtt 12 fő volt. A választás módja megegyezett a kerület más helységeiben alkalmazott módszerekkel, hiszen ebben a kerületi közgyűlésből kiadott utasítások egységesítő hatása érvényesült. Félegyháza közigazgatási szervezetének alakulásában két korszakot különböztethetünk meg. Az első 1744-1774-ig, a második 1774-től /ez a mezővárosi jog elnyerésének éve/ 1848-ig tartott. Az első időszak közigazgatási szervezete lényegesen egyszerűbb, kisebb apparátusra támaszkodó volt. Ez akkor is szembetűnő, ha csupán a testületi szerveket vizsgáljuk. 1774-ig a helység irányítását egyetlen testületi szerv, a tanács végezte. 1774 után viszont /1781-től/ létrejött a convocatus, amelynek a választások lebonyolításában lett jelentős szerepe, majd /1799-ben/ megalakult a külső tanács, amelynek már a tanács döntéseit befolyásoló tevékenysége volt. Az említett testületi szervek működése szintén igazodott a kerületi előírásokhoz. Azok a sajátosságok, amelyek Félegyházán felfedezhetők, éppen a helység késői telepítésével, s a nehéz telepes sors közösséget formáló erejével magyarázhatók. Azok az "ősgyűlés" jellegű tanácskozások, amelyek más helységeknél főleg a redempciót megelőző időszakban fordultak elő, Félegyházán még a 19. században is nyomon követhetők. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint - bár léteztek a közigazgatás testületi szervei - bizonyos döntések meghozásánál a testületek tagjain kívül más lakosokat is meghívtak a ta-