Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

demokratikusabb volt a kerületi. Itt viszont a nádor és a helytartótanács központosítási törekvései erősen érvényesültek. A nádor igyekezett a kinevezett tisztségviselők számát növelni, s ezzel a közügyekben hozott döntéseknél a helységek súlyát csökkenteni. így sikerült elérnie azt, hogy a közgyűlés, melynek tagjait a helységek követei és a tisztviselők képezték, sokszor ne a helységeknek, hanem a központi kormányszerveknek megfelelő döntést hozzon. Ugyanezt a célt szolgálta a nótáriusok kinevezésének és elmozdításának akadályozása, illetve főkapitányi jóváhagyáshoz kötése. A kerületi közigazgatáson keresztül szabályozták a helységek gazdasági életét, s igyekeztek elsősorban a hármaskerületnél alkalmazott szaktisztviselők hatáskörének bővítésével a szakszerűséget és a központi elképzeléseket támogatni, a számviteli kérdésektől az erdőtelepítésig ez a koncepció érvényesült. Mindezt figyelembevéve megállapítható, hogy a Jászkun Kerület közigazgatása eltért a vármegyei és a szabad királyi városok rendszerétől, de ez utóbbiakkal sok hasonlóságot is mutat. A kerületek helységeinek közigazgatására az azonosság jellemző, mely a közgyűlésen keresztül érvényesülő centralizációs és egységesítési törekvéseknek s a minden helységre egyaránt érvényes privilégiumnak köszönhető. A mezővárosi jogot ténylegesen nem nyert helységek igazgatása a mezővárosokhoz igazodott. A sokat emlegetett jászkun demokratizmus és egyenlőség mögött egy gazdaságilag és társadalmilag egyaránt igen differenciált közösség húzódott. A redempciótól távolodva a demokratizmus egyre szűkült, s az egyenlőség hangoztatása is csak kifelé, a vármegyékkel szemben érvényesült. A belső életet szabályozó közigazgatási rendszer és apparátus valójában ezzel ellentétesen a két vezető réteget elsősorban a redemptusokat és a velük - a nemesi jogok érvényesítésével kapcsolatban felmerült viták ellenére is - érdekegyezséget képviselő nemeseket szolgálta, és a nekik megfelelő normákat igyekezett elfogadtatni a kerületekben élőkkel.