Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
lyesen figyelmeztette a halasiakat: "... ok nélkül kegyelmetek az ilyen érdemes embereket ki nem hagyhattya, és csak felét szabad magok közül választani, azokat is úgy, hogy ha az réghiek között valók valami kárára voltak volna a városnak"^. Majd miután a halasiak nem látszattak ebben megnyugodni, egy hét múlva ismét levelet intézett hozzájuk: "az excessuosusok nyilván való botránkoztatok, és szemlátomást való kár csináló Tanács helyébe is választhat a község mást, tanult embert, de olly formán, hogy előbb az ollyanok bé adattassanak, reájok meg bizonyíttassék, másképp ha mondatik reájok, s megh nem bizoan nyíttatik, a' semmit sem ér" . A nemkívánatos személyek tanácsba kerülése ellen a megürült szenátori helyek be nem töltésével is védekeztek. A kapitányok igyekeztek ezt megakadályozni. Szokás volt a tényleges megválasztás előtt a kiszemelteket "bejárókként" alkalmazni. Őket időnként - szavazati jog nélkül - meghívták a tanácsba, sőt egy-egy régebbi szenátor mellé beosztva, deputációba is küldték, hogy az ügyek intézését tanulják. Félegyházán már 1750-től választottak iR3 dónként ilyen "bejáró candidatusokat' 1 . A bejárókból nem minden esetben vált tanácsnok. A tényleges megválasztást általában egy évi, esetenként hosszabb idejű bejárás előzte meg. Ahhoz, hogy valaki szenátorjelölt lehessen, számos objektív és szubjektív feltételnek kellett megfelelnie. Az 1763. évi választás előtt a kiskun kapitány figyelmeztetett, hogy "midőn eskütteket bé választanak a Tanátsba ne 84 válasszanak ifjú értetlen embereket, hanem meg ért ideüeket" Ugyanakkor a józan életmód, a tanultság, s a jó egészség is követelményként szerepelt, hogy a terhes deputációkat végezni tudják. Rendszeresen visszatérő figyelmeztetés volt a választások előtti körlevelekben, hogy "érdemes 85 írástudó személyeket" igyekezzenek esküdtté választani . E követelmények a XIX. században sem változtak. A választás konkrét lefolyása nem volt egységes a Jászkunság területén. Ez összefüggött azzal, hogy az egyes helységekben a külső tanácsok nem egyszerre alakultak meg. A kerületi rendelettel 1781-ben létesített "electa communitas" csak fokozatosan alakult át külső tanáccsá, melynek feladatai között a "rendes tanács" választása is szerepelt. A szenátorok megválasztását mindenütt jelölés előzte meg, egy-egy tanácsnoki helyre több személyt kandidáltak. Halason 1793-ban 2 tanácsnoki helyre 10 főt jelöltek, Félegyházán egy-egy szenátori helyre 3 főt 36 . A kiválasztottak nevét a restauráció előtt egy héttel felterjesztették a kerületi
