Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
még ha a redimált birtokot örökölte is, redemptussá nem lehet, csak ha a katonaállítási költséget leteszi, s a redempcionális kasszába a város eddigi költségéből a reá jutó összeget kifizeti. Az, aki beházasodás útján kívánt a redemptusok közé kerülni, szintén akadályokba ütközött, ha a fenti fizetési feltételeket nem teljesítette. Az olyan irredemptusok viszont, akik "redemptusoknak özvegyeit, vagy leányait /feleségül veszik/ a kik szántóföldeket vagy acqvisitio, vagy coaqvisitio, propter communionem juricum, succes21 soraik is redemptusoknak tartassanak" . Ez az 1762-es intézkedés tehát enyhítette a 3 évvel korábbit, házasság révén megkönnyítette a felemelkedést, de megszigorította a nagykorú gyermekek redemptussá válását. Kimondta, hogy "akik egy házban élnek redemptus ipával, napával és Ígéretük ( van a redimált jókból részesülni, amig azokat kezükhöz nem kapják, ha egy kenyéren vannak is, irredemptusok". A szigorú korlátozás szükségszerű következménye a politikai jogok féltésének, de még inkább a gazdasági előnyök csökkentésétől való félelemnek. Mivel a tanácsban s az azt választók között is csak redemptusok, esetleg nemesek - erről külön szólok - lehettek, a statútumokban és egyéb rendelkezésekben is elsősorban e két réteg érdekei érvényesültek. 1794-ben a kerületi közgyűlés elrendelte, hogy a földtelen vagy irredemptus emberek, akik juhokat tartanak, minden darabtól terragiurn név alatt a községi pénztárba 12.krajcárt fizessenek, s ezen kívül még a jószágokra eső 22 adót is fizessék . Egy évvel később az irredemptusok szőlőjét terhelték 23 taksával, minden egyes négyszögöl után 1 dénárt kellett fizetniük . A redemptusok csupán a három kerület által közösen váltott Kömpöcz és Mérges puszták használata után fizettek fűbért, míg az irredemptusok minden legelő után, s az általuk fizetett összeg is rendszerint magasabb volt a redemptusok kömpöczi vagy mérgesi fűbérénél. Gyakran hoztak olyan intézkedéseket az egyes helységek, amelyek átmenetileg korlátozták az irredemptusok állattartását. 1814-ben a jászkisériek, mivel az árvíz miatt a legelők csökkentek, az irredemptusok ló- és marhatartását kívánták korlátozni. Ekkor a tanács határozatát az irredemptusok kérésére a kerületi közgyűlés nem hagyta jóvá. A juhok tartásának korlátozására viszont már korábban is közgyűlési határozat volt. 1802. évi kerületi rendszabás szerint az irredemptus lakosnak 60, fejős juhásznak 30, nyáj juhásznak 60, öreg bojtárnak 30, kis bojtárnak 15, irredemptus vagy zsellér áren24 dásnak pedig csak negyedrésznyi juhot lehetett tartani . Különbséget tesznek tehát a lakosok és bérlők között, bár mindketten irredemptusok.
