Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

Mellékletek - Személynévmutató

helyettesi tisztségét töltötte be. 1956-os ténykedése miatt 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. Felmentését követően visszaminősítették, és Sopronból elhelyezték. 1958. szeptember 1-jétől 1960. január 15-ig beosztott levéltárosként a szegedi és a szombathelyi Állami Levéltárban tevékenykedett. 1961. január 16-tól ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya 1961. október 1-jén megbízta a Veszprémi Állami Levéltár (1968-tól Veszprém Megyei Levéltár) igazgatói teendőivel. 1973. február 26-ig, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.; 28, 30, 31, 38, 39, 49, 50, 83, 220, 236, 296, 445

Táncsics Mihály; Stancsics (Ácsteszér, 1799. április 21. - Budapest, 1884. június 28.): forradalmi demokrata politikus, publicista, politikai író, író. Az 1840-es évek végétől regényeket, cikkeket, röp- iratokat írt a polgári átalakulás szükségességéről, a váltság nélküli jobbágyfelszabadítás megvalósításáért. 1847 márciusában letartóztatták, börtönéből a pesti nép szabadította ki 1848. március 15-én. 1848. áprilistól a Munkások Újságja szerkesztője. Az 1848-1849-es országgyűlés legbaloldalibb képviselője, a jobbágyfelszabadítás továbbvitelének sürgetője. A szabadságharc bukása után 8 évig rejtőzködött. 1860-ban röpiratai terjesztése és a március 15-i tüntetés megszervezése miatt bebörtönözték, ahonnan 1867-ben szabadult. 1869-1872 között szélsőbaloldali képviselő. 1869- ben indította meg az Arany Trombita című munkáslapot, amely az Általános Munkásegylet közlönye lett. 1869-ben az Általános Munkásegylet elnökévé választották, ám a vezetőkkel való ellentétei miatt tisztségéről 1870-ben lemondott.; 444

Teles Ede; Telsch, Teltsch (Baja, 1872. május 12.- Budapest, 1948. július 18.): szobrász, éremművész. A budapesti Mintarajziskolában végzett. Bécsben az Akademie der Bildenden Künstén 1888— 1892 között Edmund Hellmer növendéke, majd Gáspár Clemens von Zumbusch mesteriskolájában képezte tovább magát 1892-1895 között. Itthon Zala György mellett dolgozott 1895-ben. Népies tárgyú, naturalisztikus életképeivel emelkedett a művészeti élet élvonalába (A két Bornemissza, 1893). Stílusa később festőibb lett, közelített a szecesszióhoz. Kisplasztikák mellett portrékat (Prielle Kornélia, 1901, MNG), köztéri szobrokat és emlékműveket készített (Kossuth- emlékmű, 1906 Kecskemét; Vörösmarty- szoborcsoport, Kallós Edével és Márkus Gézával, 1902-1908, Bp.; Szent László, 1911; Alpár Ignác, 1931; Hüvelyk Matyi, 1934, Bp.). Több épületdíszítő plasztikát (budapesti Zeneakadémia, 1906 k.) és síremléket (Munkácsy Mihály, 1911) alkotott. Az éremművészet egyik megújí- tója (Anyaság, 1906; Teles Edéné, 1910; Atalanta, 1926). Műtermében szervezett érmészeti iskolája hosszú időn át a magyar érmészképzés jelentős műhelye volt. 1920-1922-ben Utrechtben egy ezüstműves gyár művészeti vezetője. 1929-ben a herendi porcelánmanufaktúra művészeti tanácsadójának kérték fel. Teles kezdeményezésére megkezdték a magyaros porcelánfigurák készítését, többek között az ő tervei alapján is (Hüvelyk Matyi). Számtalan hazai és nemzetközi kiállításon, szoborpályázaton vett részt sikerrel. Hagyatékát a bajai Türr István Múzeum őrzi. Az Alföldi Művészek Egyesületének elnöke, az Eremkedvelők Egyesületének alelnöke, a „Céhbeliek" művészcsoport alapítója, majd elnöke. Ezüstérem (Antwerpen, 1893), kis aranyérem (Drezda, 1901), aranyérem (St. Louis, 1904), állami nagy

635