Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
Mellékletek - Személynévmutató
- 1949. február 18.), pénzügyminiszter is (1948. december 10. -1949. június 11.) volt. Államminiszterként aNépgazdasági Tanács elnöke (1949. június 11. — 1952. november 30.). Külkereskedelmi miniszter is (1950. május 9-30.). Gerő Ernő, Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt az országot 1950. november 1953. június közt ténylegesen irányító háromtagú titkos honvédelmi bizottság tagja. Belügyminiszter (1953. július 4. 1954. július 6.). Miniszterelnök-helyettes (1952-1956). Rákosi leváltása után az MDP KV első titkára (1956. július 18. és 1956. október 25.), és az Elnöki Tanács tagja (1956. július—1957. május). Az MDP KV és PB tagja (1944-1956). 1956-1960 között a Szovjetunióban élt. Súlyos felelősség terhelte az 1949 utáni politikai és gazdaságpolitikai torzulásokért, a törvénysértésekért. 1962. augusztusban kizárták a pártból. Visszavonultan élt, fordítói munkát végzett. Kossuth-díjat 1949-ben kapott.; 63, 397 GY Gyorgyevics Milos (?-?): eszéki járásbíró, polgármester, főispán. Baja szerb megszállása (1918-1921) alatt főispán, de rövid ideig betöltötte a polgármesteri tisztséget is.; 28 Gyurkity József (?-?): bérlő (21 és 25 holdas 1948); 319, 321 Gyurkoyits János (?-?): városi rendőrkapitány, polgármester-helyettes. A polgármesteri szék megüresedése miatt az 1854. június 3-i tanácsközségülés a polgármester-helyettesi tisztség betöltésével is megbízta, és e tisztségében a polgármesteri teendőket is ellátta. Az 1856. október 12-i tanácsüléstől kezdve ismét az ő, mint polgármester-helyettes elnöklete alatt folytak a tanácsülések. Polgármester-helyettesi tisztségéről az 1858. május 19-i tanácsközségülésen mondott le.; 27, 28 H Halmos Ferenc (?-?) városi útőr. Állásától szolgálati lopás miatt 1948. július 1-jétől december 31-ig fel volt függesztve.; 315 Harustyák József(Budapest, 1894. szeptember 17. - Budapest, 1970. december 14.); szakszervezeti vezető, politikus, országgyűlési képviselő. 1945-től a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének függetlenített titkára. 1945-1948-ban ismét az SZDP kőbányai szervezetének titkára, és a fővárosi végrehajtó bizottság tagja. Ezzel egyidejűleg a Népszava főszerkesztője volt. Részt vett a Szakszervezeti Világszövetség 1945. évi párizsi megalakulásán, tagja lett a Szakszervezeti Világtanács Főtanácsának, 1949-től az Ellenőrző Bizottságának is. 1945. június 24-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. Október 7-én bekerült a fővárosi törvényhatósági bizottságba. Az SZDP 1948. márciusi kongresszusán beválasztották az országos vezetőségbe. 1948. júniusban a Szaktanács, illetve a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnökévé választották meg. Még 1948 júniusában átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. 1948-1956 között az MDP KV, 1949-től 1953-ig a PB tagja. 1948-ban az Országos Nemzeti Bizottságnak is tagja lett. Az 1947. augusztusi országgyűlési választásokon a nagybudapesti kerületben pótképviselő lett. Behívására 1948. április 26-án került sor. Egyúttal tagja lett az Országgyűlés Politikai Bizottságának is. Az 1949. május 15-i, népfrontos választásokon újra a nagybudapesti listán jutott mandátumhoz. 1949-1954 között a MagyarFüggetlenségiNépfrontOrszágos 619
