Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

Mellékletek - Régi kifejezések, fogalmak, elnevezések, hivatalok

tüdő- és nemibetegségek elleni küzdelmet. Az OKI bajai fiókállomása 1945 decemberében torokváladék-, széklet-, vizelet-, vér-, köpet- és vízvizsgálatokat végzett. 1947 márciusában az OKI kiküldötteinek bevonásával tartott értekezleten dolgozták ki a maláriaellenes küzdelem terveit. Ennek lényege az volt, hogy a szúnyogtenyészhelyeket porirtószerrel permetezik, és ezzel egyidőben megindul a maláriás betegek gyógykezelése a városi rendelőben, mégpedig az OKI által ingyen rendelkezésre bocsátott gyógyszerek segítségével. Az OKI bajai fiókintézete 1948 februárjában bacilusgazda-vizsgálatokat végzett. Májusban a malária elleni védekezéssel kapcsolatban megtörtént az iskolás gyermekek szűrése is. Júliusban a fiókállomás ingyenes maláriaellenes gyógyszereket bocsátott a városi közönség rendelkezésére. Szeptemberben az OKI által rendelkezésre bocsátott permetezőanyaggal végezték városszerte a szúnyogok és legyek irtását. Októbertől az ingyenes maláriellenes gyógyszerhez már minden maláriás beteg hozzájuthatott. 1949 márciusától az OKI bajai fiókállomásán rendszeresen folytak a városi közkutak vegyi és bakteriológiai vizsgálatai. Az OKI országos szinten 1998-ban, jogutódokkal szűnt meg.

Országos Nép- és Családvédelmi Alap

(ONCSA) 1940-1944: A nagycsaládos falusi nincstelenek támogatására, a születések számának emelésére és gyermekvédelmi célokból alapított állami szociális szervezet, amelyet az 1940. évi XXIII. tc-kel hoztak létre. Teleki Pál kormányzatának fő célja a támogatottak önálló létalapjának megteremtése volt, az hogy „a támogatásra szoruló néprétegek részére nemcsak átmeneti segítést, hanem állandó életlehetőséget, tisztes megélhetést” biztosítson. A felvetés részben Illyés Gyula demográfiai gondokról írt munkáiból ered (Pusztulás

[1933] és Magyarok megmentése [1934] című cikkei a Nyugatban. Ezekben a parasztság jelentős részének földnélküliségét jelölte meg a hazai romló demográfiai helyzet okául. Nyomában Németh László Debreceni Káté című írásában tételesen összefoglalta a kívánatos intézkedéseket. Másrészt Esztergár Lajos pécsi szociálpolitikus, későbbi polgármesterjavasolta a produktív szociálpolitikái, azaz olyan támogatások bevezetését, amely a szegényeket hozzásegíti, hogy a továbbiakban a saját erejükből tudják megoldani gondjaikat. Az 1939-es pécsi szociálpolitikai értekezlet hatására Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter felkarolta a javaslatokat. A program előkészítése továbbképző tanfolyammal indult (előadói többek közt Heller Farkas, Imre Sándor, Johan Béla, Kovrig Béla, Magyary Zoltán). 1941 márciusa - 1943 decembere közt a terv keretében kb. 12 ezer típuslakást építettek telepszerűen a rászoruló családoknak, 30 éves kamatmentes kölcsön alapján. A típustervekhez a tájegységenkénti falusi lakóházak szolgáltak mintául. Több ezer család jutott így házhoz (elsősorban falun), néhány ezer pedig földhöz, és közel 12 ezer ember kapott a gazdálkodáshoz szükséges állatállományt. Fiatal házasoknak kölcsönt, gyermekeknek segélyt nyújtott az ONCSA. Közjóléti szövetkezeteket hoztak létre, melyek révén háziipari és kertészeti tevékenységgel jövedelemkiegészítéshez jutottak a rászorultak. Egyidejűleg nép- és családvédelmi pótadót vezettek be, továbbá az állami illetékekből befolyó jövedelmek 27 %-át az ONCSA pénzügyi fedezetére fordították. A bevételek minimumát 1940-ben 28, 1942-ben 46 millió pengőben határozták meg. A telepen élők életmódját és gazdálkodását (segítő céllal) folyamatosan ellenőrizték, és tanácsadással támogatták. A program lebonyolítását az Országos Szociális Felügyelőség hálózata végezte, a Belügyminisztérium IX.

600