Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések
Áttérve az általános igazgatásra vonatkozó szűkebb értelemben vett beszámolómra, az alábbiakat jelentem: A városigazgatás általános helyzete jó, amint ezt dr. Kovács Tibor belügyminisztériumi miniszteri tanácsos elvtárs a legutóbbi havi polgármesteri értekezleteken minden alkalommal megállapította. Szeretetházunk működését a belügyi kormányzat országosan mintaszerűnek tekinti. Városi adóhivatalunk államosítása folytán tisztviselői létszámunk a polgármester személyét is beleértve 46 főre olvadt le. Ilyen kis létszám mellett óriási munkát jelentett a november közepétől január végéig tartott népszámlálás munkája. Szomorú szívvel jelentem, hogy lakosságunk létszáma több mint 4000 fővel csökkent, és jelenleg csak 28 214 lakosa van városunknak. A fasiszta őrület kereken 900 izraelita vallású polgártársunkat kergette a gázkamrákba. Most, amidőn a népszámlálás végleg pontos fényt derített az elmúlt évek vérgőzös borzalmaira, a törvényhatósági bizottság nem mehet el kegyeletes megemlékezés nélkül, örökre elvesztett izraelita polgártársaink borzalmas sorsa mellett. Javasolom, hogy a fasiszta fenevadak minősíthetetlen magatartásának elítélése mellett a törvényhatósági bizottság felállva egy perces néma megemlékezéssel búcsúzzék el végleg a 900 zsidó mártírtól. A további hiányzó kereken 3000 személy nagyobb része a bajai laktanyákban 1941-ben népszámlálás alá kerülő honvédek, a Baján telelő külföldi hajósok, és a nyugatra menekült, illetőleg költöztetett fasiszták és németek személyeiből tevődik [ki]. Keresztény polgártársaink véres veszteségei számszerűleg még egészen pontosan nem állapítható[ak] meg. Számításom szerint azonban legalább 300 főre tehető azok[nak a] száma, akiket családjaik örökre hiába várnak vissza. Most, amidőn beszámolóm egyik szomorú része a másikat követi, ismételten kérnem kell a törvényhatósági bizottságot, hogy az oktalanul vérpadra hajtott keresztény honfitársaink elvesztése felett érzett gyászunk jeléül hasonlóképpen felállva, egy perces néma csenddel vegyünk tőlük örök búcsút. 517
