Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések

törvényei szerint cselekszik. De más érzések is felébrednek bennünk, hiszen az anyag, erő, gép, szellem, lét és nemlét e rettenetes szembenállása, amit a háború jelentett, mégiscsak emberi volt. A küzdelem idegeinkből, húsunkból és vérünkből táplálkozott. Könny, fájdalom és szenvedés, sok milliónyi fáklya lobogott a háború végtelenre nyúlt éjszakájában, és kísérteties villogások fénye mellett vajúdott az egyetemes emberiség, hogy végre megteremtse a mindenkinek jobb, hasznosabb új világot.

Az első lépés sikerült. A tökéletesség felé nyúló szüntelen vágy milliókat hívott csatasorba, és végül is legyőzte a fenyegetést. A hatalmas győztes népek áldozata felszabadította a világot a béklyóként ránehezedő félelem alól, és ezzel megteremtette az alkotó élet legfontosabb feltételét, a szabad élet lehetőségét.

Ezzel kapcsolatban nem mulaszthatom el, hogy köszönetét ne mondjak a győztes hatalmak vezetőinek és ismeretlen népmillióinak önfeláldozó küzdelmükért. Hálával tartozunk különösen a Szovjetunió nagy közösségének, amelynek védőszárnyai alatt népünk újból erőt meríthetett a reá váró nagy feladatok megoldásához. Szörnyű elesettségünkben sokszor már a szánalomtól is csak kegyelemdöfést vártunk, most pedig az eszmélet első óráiban csodálkozva tekintünk fel megmentőinkre, s zavarunkat csak a jóság enyhíti, amelynek segítőkészsége továbbra is ott virraszt felettünk. Köszönjük a győztes hatalmaknak életünket, és köszönjük, hogy ezt az életet szebben mint valaha, szabadon élhetjük.

Méltatlan alázkodás volna azonban csak a köszönet, ha pusztán felületesen elrebesgetnénk és nem éreznénk át azokat a kötelezettségeket, egyúttal jogokat is, amelyek a győzők által nyújtott lehetőségek folytán reánk háramlanak. A szabad élet megadott feltételeit, mint szent ereklyéket kell őriznünk, és nem szabad hagynunk, hogy azok még egyszer megsemmisüljenek, mert akkor azután végleg magával rántanak bennünket is. De hogy erre a feladatra képesek legyünk, ahhoz mindenkit, kivétel nélkül meg kell ajándékoznunk a szabadság belsőbb élményével is. A lelki tartalom e legmagasabb fokához, még ha sajátságosán egyéni is, csak [az] összesség önzetlen támogatásával juthatunk el. Törekvésünk tehát ebben a vonatkozásban is szociális kell hogy

352