Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 2. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
Pénznemek és -értékek
Kurtaforint: valójában a magyar forint, amely a rénes forinttal szemben kisebb értékű Lengyel sustak: 1. sustak Lengyel tallér: a szászad végén tűnik fel, 210 dénár értékben fogadták el Lepér: török ezüst pénz, értéke a garaséval megegyezett Magyar kispénz: 1. dénár Magyar forint: 1. Forint Magyar tallér: 1. tallér Magyar kurta forint: 1. kurtaforint Máriás garas, máriás: 17 krajcáros, 34 dénár értékben fogadták el Négypolturás garas: minden bizonynyal a 6 krajcáros Negyedfélgarasos forint: minden bizonnyal helyi elnevezés Negyed forint: helyi elnevezés, minden bizonnyal a tízpolturás Négygarasos rénes: 1. Rénes forint Négy polturás garas: 6 krajcár értékű volt Német forint: 1. Rénes forint Német kispénz: 1. krajcár Német garas: minden bizonnyal helyi elnevezés, valamely krajcárveret Ontallér: minden bizonnyal helyi elnevezés, értéke hasonló mint az ezüsttalléré Oroszlános tallér: németalföldi eredetű, széles körben használt veret, a magyar tallérnál jóval gyengébb értékű Ort: ritkán fordult elö, Oszpora: 1. akcse Ötvenpénzes: valószínűleg helyi elnevezés, ritkán fordul elö Öreggaras: 15 krajcáros Para: török pénz, kb. 12 dénár Pénz: dénár értelemben Piaszter: török pénz, csak ritkán fordult elő Poltura, potura: lengyel eredetű pénz, másfél krajcár, azaz 3 dénár értékű Püspökös pénz: a század végén tűnt fel, 12 polturában fogadták el Rénes forint: eleinte csak a Habsburg-birodalom területén használt számítási pénz, értéke mindig 60 krajcár Rénes tallér: ritkán előforduló veret, minden bizonnyal a féltalléros Sasos, kétfejű sasos: minden bizonynyal helyi elnevezés, valószínűleg a császár tallér Silling: német és lengyel területen vert pénz, itt a század vége felé került forgalomba, értéke valamivel nagyobb volt mint a magyar forint Sustak (szusztak): lengyel eredetű, ritkán fordul elő, valószínűleg 6 krajcár értékű Tallér: Ausztriában vert ezüst pénz, nálunk 1553-ban vezették be; évszázadokon át egyik meghatározó pénzünk lett; az aranyhoz viszonyított értéke erősen változott, a század második felében is 160 és 240 dénár között ingadozott. Számítási pénzként értéke 90 krajcár, 180 dénár. Táblás arany: a század végén tünt fel, a közönséges aranyként, dúcaiként fogadták el. Timon: francia eredetű pénz, amely a hatvanas években a törökök révén terjedt el; a tallérhoz viszonyított értéke erősen változott, romlott Timon tallér: a hetvenes évektől ritkán előforduló pénz; valószínűleg azonos a francia tallérral
