Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

PROBAE PENNAE 1645-1705 (tollpróbák)

Célszerű kiemelni azt is, hogy az itt közölt irodalmi emlékek nem csak az akkor közismert zsoltártöredékek és fohászok, esetleg rigmusok és verselöi próbálkozások, hanem fellelhető köztük a kor legjelesebb költőitől, Balassi Bálinttól és Rimay Jánostól származó versek, versrészletek, és a lejegyzők évtizedekkel később is jól emlékeztek többek között még azokra a strófákra, melyeket a ma már kevésbé ismert Nyéki Vörös Mátyástól olvasott fel, tanított be praeceptoruk. Nem különösebben kockázatos annak feltételezése sem, hogy a lejegyzésre vállalkozók ismeretei lényegesen szélesebb körűek voltak, mint amit tollpróbáik során valójában rögzítettek. Tehát: ezek a „tollpróbák", rögtönzések feltétlenül igazolják azt is, hogy a kortárs vallásos- és magyar szépirodalom legkiválóbb alkotásainak legalább egy jelentős része eljutott még a hódoltság kellős közepébe, az itt lévő mezővárosokba, falvakba is, és nem csak a papok és a prédikátorok, nem csak az iskolamesterek, a nótáriusok és a főbírók szellemiségére, ízlésére hatott, hanem a különféle közvetítések révén a kevésbé művelt, és viszonylag széles társadalmi réteg is megismerte azt, sőt mindennapjaik szellemi táplálékává vált. Kétségtelen, hogy még ezekben az évtizedekben is a vallásos nevelés, a templomi kultúra volt a meghatározó a lakosság legszélesebb köreiben. Mégis ezek a többségükben alkalmi, jórészt eseteleges feljegyzések azt mindenképpen érzékeltetik, hogy a zsoltárok, az egyházi énekek mellett a világi témák is fellelhetők. Külön figyelmet érdemelnek a latin közmondások, a latin nyelvű evangéliumi és vallásos verstöredékek, amelyek ugyancsak széles körben ismertté váltak. A mezővárosi katolikus és református iskolák oktatási nívójára, hatásfokára ezek alapján is lehet következtetni. Mindezeket figyelembe véve a hódoltság területén lévő mezővárosi műveltséggel foglalkozók számára talán a legfontosabb az a felismerés lehet, hogy a figyelemre méltó latinos kultúra mellett már a XVII. században is az igényesebb világi műveltség számottevő rétegen belül tartós nyomokat hagyott. Az itt közzétett versek és töredékek kultúrtörténeti és irodalomtörténeti értékének megállapítására egy forrásközlés során nem gondolhatunk. Erre csak a szakma jeles képviselői illetékesek. Művelődéstörténeti értékük viszont minden kétség felet áll, ezért közreadásuk feltétlenül indokolt. Ezeknél „tollpróbáknál" eltekintettünk a forrásanyag többi részének szerkesztése során követett eljárásunktól. Ezek a versek, verstöredékek és idézetek a jelentős mennyiségű forrásanyagon belül szétszórtan közreadva nemcsak követhetetlenné és áttekinthetetlenné váltak volna az olvasó, a kutató számára, hanem olykor nemegy töredék csaknem értelmezhetetlen is lenne. Ezért célszerűnek láttuk ezeket a feljegyzéseket - amelyek egyébként is nem, vagy legfeljebb csak áttételesen kapcsolódnak a hivatalok működésekor létrehozott nyilvántartásokhoz -, összegyűjtve és azoknak a nyilvántartásoknak keletkezéséhez alkalmazkodva, amelyekben a feljegyzéseket rögzítették, közreadni. Azonban néhány esetben, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a lejegyzés egy korábbi évben keletkezett nyilvántartásba került, az egyértelműen jelzett évszámot vettük figyelembe. A könnyebb tájékozódás érdekében az évszámok feltüntetésével tagoltuk ezt a szövegközlést.