Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

BEVEZETŐ

Levéltár adott ki tematikus feldolgozásban számottevő feudális kori iratokat. Ezek nem, vagy csak nagyon esetlegesen érintették a város XVII. századi nyilvántartásainak az anyagát. Ez a forrásközlés kizárólag Kecskemét mezőváros XVII. századi hivatali működése során keletkezett nyilvántartásaiban fellelhető írott emlékeket tartalmaz. Ezek a zömükben lajstromok - még töredékességük ellenére is - több mint száz kötetből állnak. Az üres lapokon szinte minden rendszert nélkülözve a legkülönfélébb tárgyú feljegyzések sorjáznak. Legtöbbször az egyes köteteken belül is igen nehéz a tájékozódás. Tekintettel arra, hogy valójában szinte kivétel nélkül fogalmazványoknak minősülnek, a kor paleográfiájában kevésbé gyakorlott kutatók számára olvasásuk az esetek többségében komoly gondot okoz. Ezt a forrást éppen azért választottuk publikálásra, mivel eddig a kutatók ritkán szántak arra időt, hogy ennek az ismeretlenségét tekintve csábító, de hatalmas terjedelme és áttekinthetetlensége miatt riasztó írástömegen „átrágják" magukat. Az oly sok nekirugaszkodás ellenére alig néhány eredményes próbálkozás történt annak érdekében, hogy az itt felhalmozott hatalmas adattömeget a történeti statisztikai elemzés eszközeivel hasznosítsák. A leíró jellegű bejegyzések közül is csak elvétve emeltek ki - legtöbbször találomra - egy-egy részt. A forrásközléshez felhasznált kötetek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, IV. Kecskemét város levéltára anyagában találhatók: 1504. Kecskemét város Tanácsának iratai ml Összeírások, Robotlajstromok 1633-tól. p/ Dézsmával kapcsolatos iratok és összeírások, Dézsmalajstromok 1675-től. 1508. Kecskemét város adópénztárának iratai cl Adólajstromok 1662-től. 1510. Kecskemét város számadási iratai a/ Másodbírói számadások 1685-től. g/ Székbírói számadások (1674) 1693-tól. i/ Főbírói számadások (1640-1707 töredékek) 1668-tól. A város hivatali szervezete bár racionálisan tagolódott, a feladatkörök jól elkülönültek, az írásbeliség már számottevő gyakorlatra épült, a hivatalok iratain belül mégis több esetben átfedések figyelhetők meg. Ezt részben az adminisztrációt végző személyek csekély száma idézte elő, főként pedig az, hogy a választott tisztségviselők, a főjegyző és a kisbírák ismételten arra kényszerültek, hogy a különféle faladataik végrehajtása során a várost akár több napra, sőt több hétre kénytelenek voltak elhagyni. Ilyenkor helyettesítésük szükségessé vált. A feladatkörükbe tartozó intézkedésekről a kisegítő tisztségviselő, hivatalnok a saját nyilvántartásában jegyezte fel a fontosabb eseményeket. Még gyakoribb zavaró tényező volt az, hogy kisebb-nagyobb török, tatár, labanc és kuruc csapatok követelőzése során kellett rendkívül rövid időn belül komoly anyagi-pénzügyi következményekkel járó döntéseket hozni, és azokat dokumentálni. Ez szinte kizárta annak lehetőségét, hogy a begyakorlott hivatalos formákat betartva rögzítsék az eseményeket, a kényszerű kiadásokat. A zavart még az is fokozhatta, hogy az iratok későbbi köttetése során sem jártak el különösebb körültekintéssel, így nem ritkán eltérő tárgyú anyagok kerülhettek egy-egy kötetbe.