Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

Az esetek egy részében - 25% - rögzítették a távozók célállomását. Több mint figyelemre méltó, hogy még így is az elvándorlás során 50 település és 5 tájegység nevével találkozunk. Aligha kétséges, hogy a nem jelzett 75% esetén további jelentős számú település lehetett a végső cél. Ezek száma így majdnem pontosan megegyezik azoknak a településeknek (47) és tájegységeknek (5) számával, ahonnan az ide történő költözés kimutatható. E nagyfokú egyezésen belül viszont van egy meghatározó eltérés: mindössze 22 olyan település található, ahonnan jöttek is, és ahova távoztak is a migrációban részvevők: Berény, Cegléd, Csongrád, Debrecen, Fájsz, Fülöpszállás, Gyöngyös, Győr, Halas, Jenő, Káta, Kecske, Kőrös, Makó, Martonos, Mindszent, Pataj, Pécs, Solt, Sükösd, Szeged és Szentes. Illetve három tájegység: Baranya, Felföld és Mátyiisföld. Azoknak a településeknek a száma, ahonnan csak beköltözés történt, 25: Abony, Aporka, Anyás, Betyka, Csokona, Ebed, Garamszeg, Gyetva, Izsák, Ladány, Légrád, Makad, Miskolc, Nagyút, Ocsa, Posga, Rimaszombat, Sass, Sólymos, Szentgyörgy, Szentkirály, Szentlőrinc, Szentmárton, Szentmiklós és Vecsés. Illetve két tájegység: Drávamelléke, Tótország. Ahova csak elköltöztek, azok száma 28: Árokszállás, Baja, Bácsalmás, Buda, Fényszaru, Gács, Gólya, Gyula, Harta, Kalocsa, Komárom, Kürt, Léva, Mezőtúr, Oroszi, Pánd, Pápa, Ragyoc, Ráckeve, Szabadszállás, Szécsény, Szolnok, Tápé, Ug, Újvár, Vásárhely, Vecse és Zenta. 111. két tájegység: Hajdúság, Tiszántúl. Tehát a migráció során Kecskemét legalább 75 településsel és 7 földrajzi tájegységgel került közvetlen kapcsolatba."

4 Ezek az adatok minden tekintetben cáfolják azokat a feltételezéseket, melyeket a hódoltság alatti Kecskeméttel kapcsolatosan korábban megfogalmaztak. Miként láttuk, a migrációban részvevők egyik legfeltűnőbb sajátossága a nagymérvű mobilitás volt. Ezt elsődlegesen a részvevők vagyoni helyzete befolyásolta. Jószágaik száma, megmentett pénzük összege és esetleges szakmai ismereteik döntően meghatározták, hogy új otthonuk társadalmi munkamegosztásába milyen formában, milyen tartósan tudnak bekapcsolódni. Ingatlanaikat nem hozhatták magukkal és értékeik számottevő hányadától megfosztották őket. Az ide költözők adottságairól, vagyonáról nincsenek megbízható feljegyzéseink, de az innen távozók egyik adóalapjáról, a vadszámról a lajstromok számot adnak. Márpedig az egyes családfők, személyek vadszámát élő állataik és készpénzük alapján állapították meg. Egy ilyen összeállítás sokat elárulhat arról, miért nem tudtak sokan ennek a mezővárosnak a gazdálkodásába hosszabb távon beilleszkedni. 242 Ha ezekhez hozzáadjuk az 1677-ben elhurcolt 101 jobbágycsalád 16 számlázási helyét, 91-nő ez a szám. Tehát aligha túlzás azt állítani, hogy valójában kb. 100 településsel került ilyen formán Kecskemét közvetlen kapcsolatba.