Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

sőt mezővárosok lakossága néhány családra szűkült, vagy teljesen elnéptelenedtek. Ezek száma nem néhány tucat, hanem több száz volt. A szűkebb tájegységen, a Homokhátságon belül is közel félszáz település lakóit irtották ki, vagy kényszerítették az életben maradókat menekülésre. Tekintettel arra, hogy a hódoltsági mezővárosok közül Kecskemét tudta korabeli iratanyagának legjelentősebb részét megőrizni, itt lehetőség nyílik arra, hogy ezt a folyamatot viszonylag jól dokumentáljuk, és az összegyűjtött adatok alapján e folyamat néhány fontos sajátosságát megfogalmazzuk. Az így kapott kép, ha nem is általánosítható mindenben a hódoltság egészére, rendkívül komoly támpontot nyújt ahhoz, hogy sok-sok település és több tájegység migrációjához az eddiginél megbízhatóbb adatokat használhassunk fel. Már az 1559. évi helyi defterek záró mondata jelzi, hogy az oszmán hatalom berendezkedésével a demográfiai mozgásnak egészen új szakasza köszöntött be: „A régi összeírtak száma 624, meghalt 270, megvan 354, az újonnan összeírtak száma 273."

237 Tehát mindössze tizenhárom év után az újonnan összeírtak a lakosság 43,75%-át tették ki. Ezek egy része nyilvánvalóan a felnövekvő generáció tagjai közül került ki, de a feltűnően nagy mortalitást (43,26%) csak a jelentős bevándorlás tudhatta ellensúlyozni. A századfordulón - miként erre már utalunk - elszenvedett rendkívüli pusztítások a lakosság számának nagyarányú csökkenését eredményezték. Bár a következő években sokan visszatértek, és - miként már erre utaltunk - 1600-ban jelentős számban érkeztek családok az egykor gazdag Tolna mezővárosból, melyet a háború során szinte teljesen letaroltak. Valószínűleg ezekben az években gyorsult fel a Baranyából és Somogyból ide irányuló migráció is. Ezekben az években érkezhetett ide az 1663-ban már 85 éves Godán Demeter, aki vallomásában kitért arra, hogy „oda be Baranyában laktamis régenten", és Domokos István István is Baranyából, Katádfalvárói költözött fiatalon át Kecskemétre.

2jS Ez a migrációs irány - miként majd látni fogjuk - széleskörű és tartós lehetett. Ez olykor olyan méretűvé válhatott, hogy a helybeli török földesurak a budai pasánál tiltakoztak a szökések ellen. Egy ilyen feltűnően nagy elvándorlás történhetett az 1670-es években. Erre utal a főbíró egyik 1673-ból való feljegyzése: „Juhokat adtunk el in f. 45. Baranyai jobbágyokért fizettem ebből tall. 7."

2j9 Néhány évvel később még bővebb feljegyzés készült, amely a török hatóság még súlyosabb megtorlását dokumentálja: „Anno 1677. die 21 Maii. Feö Biro Biro György Uram Budán leven a mely jobbágyokat a Baranyai Iszpaiak keresnek. Azokat a Budai Hatalmas vezér Parancsolattyabol Varasunkból a kiket találhattunk fel küldöttük Budára."

240 237 KÁLDY-NAGY Gyula, 1977. 177. A halálozásnál az összehasonlítás az 1546. évi defterek adatával történt. Uo. 13. 238 SZAKÁLY Ferenc, 1981. 225. 239 BKMÖL IV. 1510/i. 1673. 58. 240 BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 343-349.