Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - Településszervezet

A városnak ezt a szerepét kellően hangsúlyozni kell ahhoz, hogy igazán meg tudjuk érteni szerkezetének alakulását, a XVII. századi mezővárosi létet, melyet a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, az ismétlődő zsarolások, az oly sokszor önkényes adóztatás és a szolgáltatások kiszámíthatatlansága tettek teljesen bizonytalanná. A város gyakorta átélte, hogy heteken belül lakosságának 1528%-át kitevő menekültet kellett befogadnia. Ez az évszázadokat átfogó állapot eredményezte azt, hogy nem tudta a fokozatos és szerves mezővárosi fejlődés útját végigjárni. Ez okozta, hogy több kisebb mezőváros vagy falu - főként a XVIII. században - harmonikusabb, jellegzetesebb formát, kereteket, városszerkezetet tudott tartósan kiépíteni. A halmaztelepülés sajátos laza szerkezetét néhány fontos utca tette áttekinthetőbbé hosszabb időre, amelyek a közelebbi és távolabbi településekhez vezető utakban folytatódtak. Az 1559-ben készült defterekben Nagy ucca, Szenmaria ucca, Új ucca, Varga ucca, Szenlörinc ucca, Oskola ucca és Gyümölcs ucca alapján vették nyilvántartásba a lakosságot.

210 A következő században a Budai-, a Körösi-, a Szentlőrinci-, (Csongrádi), a Pálkai- (Halasi), és Nagy- (Vásári) utcák nyújtották a legfőbb tájékozódási lehetőségeket.

211 Ezek a város központját képező templomoktól, a városházától és a piactól indultak ki sugárszerűen. A mezővároson belül igazán markáns objektum volt még a Dellő tó és az ennek vizét levezető ér, árok. írott emlékeink ismételten megemlékeznek egy jól elkülönült városrészről is: Burgundiáról, amely a város délnyugati részén volt.

212 Egy 1698-ban készült feljegyzés pedig azt rögzíti, hogy a „Homoki, vízi kaputúl fogvast a budai kapuig való homok"-on egy „kis új váras" jött létre. Erről a városrészről az 1703-at követő években is történik említés, tehát az itt történő megtelepedés tartós lett. Az állandósuló veszély, a rossz közbiztonság megkövetelte, hogy a gazdák lakóházait és egyéb értékeit a lehetőségeknek megfelelően védjék. Az alföldi mezővárosok árkokkal és sövényekkel növelték biztonságukat. Nem lehetetlen, hogy a várost már a XV. században védte valamilyen árok és sövény. Ezt látszik igazolni, hogy a Dózsa féle parasztháború idején a számottevő kiváltsággal rendelkező mezőváros szembeszegült a Ceglédről dél felé vonuló paraszti sereggel, amit teljesen védtelenül nem tehetett volna meg. A XVII. században a romló, majd katasztrofális közbiztonság elemi követelménnyé tette az egykori árkok bővítését, további erősítését. 1659-ben „becsületes esküdt fogott személyek" ítélkeztek egy tolvaj felett, aki lopott holmijának egy részét „ezüst jószágot... a város árkának az partjában elrejtötte volt."

213 Ennek a kezdetleges védőmünek a karbantartása a magisztrátus visszatérő feladata lett. Az igás ingyen munka nyilvántartásakor a „Töviseket hozott Nyírből"

214 megfogalmazás a robotlajstromokban gyakran visszatér. A város árkairól a későbbi időpontból is vannak további 210 KÁLDY-NAGY Gyula, 1977. 173-178. 211 1562-ben az Új ucca neve Kun uccára változik, és kiegészül a sor a Körösi ucca és a Lomlik ucca nevével. ERDÉLYI Erzsébet, 2004. 9-10. 212 BKMÖL IV. 1508/c. 1664. 218.; BKMÖL IV. 1510/i. 1668/69. 127.; BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok 1668. 2. és még sok más helyen. 213 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 67. 214 BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1670-1671. 79-99. lapokon