Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok

megöltek. Az életben maradtak a támadás körülményeiről vallomást tettek: „Ez vallás tételnek hallgatói voltak ferencszállási Vajas Mihály, Acél Albert, Ihász Mihály; vacsi Nagy Tamás, Nagy Sebestyén; pálkai Baka Máté, Nagy Márton, Szénási Tamás előtt és az kecskeméti bíró előtt Tóth Mátyás előtt; izsáki Markus Kristóf előtt, Pap Benedek előtt, kis-balázsi Olasz Márton előtt."

111 Az idézetből egyértelműen kitetszik, hogy a rablótámadásról készült vallomás - nyilván az esemény sajátossága sürgőssé tette az ügy körülményeinek tisztázását - egy olyan testület előtt történt, amelyik sokban emlékeztet az említett törvényszékekre. A kecskeméti tanács több tagja mellett a közeli falvakból meghívott, vagy fogott ferencszállási, pákai, izsáki, kisbalázsi és vacsi, személyek működtek közre, és mivel a város nem volt érintett, a testület elnöke a kecskeméti bíró volt. A mezővárosi tanácsok másik meghatározó feladatköre a közigazgatás volt, amely sok szállal kötődött a jogszolgáltatáshoz. A mezővárosi autonómia egyik legjellegzetesebb vívmánya a rendeletalkotási jog, statútumok kiadása. A csekély számban fennmaradt XVI. századi írott emlékeink jelzik, hogy a török fennhatóság alatt sem tűnt el ez a kiváltság.

112 A hódoltság második szakaszából pedig már jelentős számban maradtak fenn töredékben vagy teljes egészében a város lakosságára vonatkozó tanácsi rendeletek.

113 Régi feladatuk volt a végrendeletek elkészítése, illetve azok hitelesítése.

114 A szerteágazó területről csak egy-egy példát idézünk, hogy érzékeltessük, évtizedeken át tényleges feladatok voltak ezek. Ide tartozott az útlevelek kiadása: 1664-ben a Túróc megyébe látogató Nápolyi Géci számára adott ki egy formailag is figyelemre méltó útlevelet a főbíró.

115 Az egyes témakörök a XVIII. században valójában alig bővültek, amikor már érvényesült a Helytartótanács munkájának eredménye, többé-kevésbé egységessé váltak a magyar közigazgatáson belül. Minden évszázadban kiemeltek maradtak a politikai és katonai ügykörök. Ezen belül a csaknem állandósuló háborús körülmények miatt katonai feladatok álltak az élen. Miként utaltunk rá, a tizenötéves háború nyilvánvalóvá tette a török hatalom megroppanását. Sem ezekben az években, de még a békekötés után sem tudtak a hódoltság területén közbiztonságot teremteni. Éppen ezért a falvak lakosai a veszélyek esetén a nagyobb településekre menekültek, és a mezővárosok maguk voltak kénytelenek gondoskodni biztonságukról. 1601-ben Kecskemétre támadó tatárok fogságából 11 kecskeméti és 8 körösi polgárt sikerült kiszabadítaniuk, és számos értéküket visszaszerezniük.

116 Korábban utaltunk már arra, hogy a századfordulón ismételten tatár örökét fogadtak fel a rabló hordák eltéri111 HORNYIK János, 1861. II. 91. 1 1564-ben Végh Mihály főbíró házánál a templom közös használatáról végső soron egy tanácsi statútum döntött. Az eddigi idézetek között több olyan található, amelyek a városi tanács rendeletalkotását bizonyítják. 113 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. ill. 1996. 114 A legrégebbi fennmaradt végrendelet 1655-ben készült, de már a korábbi évtizedekben is történt erre utalás. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/a 115 BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 27. 1,6 HORNYIK János, 1861. II. 62.