Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Az önkormányzat szervezete

adtak Csaba Mihály főbíró urunk kezében kétezer hatszáznyolcvanegy tallért, id est tall. 2.681, köziben számítván az Szabó János pénzét is, az mely volt négyszáznyolcvanegy tallér, id est tall. 481. Erre adtunk uzsorát az árváknak esztendő Sz. György napig negyven tall. Szabó János azonban adózzék és szolgáljon. Lássuk mindezek hova költenek, egymás után..."

89 A következő évtizedekben a jogi követelményekhez formai szempontból is jobban igazodtak a királyi városok gyakorlatához: „1678. die 12. Maii. Domino judici primario coram infrascriptis dedimus ratione anno et die ut supra in parata pecunia dedimus tall. 3.550, id est háromezer ötszázötven tallérokat készpénzül. Ezek között jelen voltának az számadásban az böcsületes tanácsbeli uraimék, mostani főbíró n. Deák Pál uram, Bíró György, Hegedűs János, Sz. Királyi Pál, Csaba János, Nagy István, n. Kalocsa János, Bede Lukács, László deák calculator, Tarr György, Király István, Szyartó Mihály, P. István Kovács, Czete Gergely, Markó Ferenc."

90 A többi tisztségviselő részben a főbírónak, részben ugyancsak a tanácsnak volt köteles hivatali munkájáról és a vele kapcsolatos költségeiről elszámolni. A választott tisztségviselők még a XVII. században sem kaptak dotációt, hanem hivatali idejükre adómentességet élveztek, és nem kötelezték őket különféle ingyenmunkák szolgáltatására sem. Már a XVI. században a választott tisztségviselők legfőbb segítője a jogi szakértelmet és az írásbeliséget biztosító nótárius, a jegyző volt. Munkáját több alkalommal egy-egy deák segítette, és a XVII. század második felében rendszeresen fogadtak másodjegyzőt. Őket több évre nevezték ki, és munkájukért pontosan meghatározott készpénzt és természetbeli juttatásokat kaptak.

91 A mezőváros életét irányító, a főbíró munkáját segítő és ellenőrző testületek kialakulásának állomásait pontosan nem tudjuk felvázolni. A Zsigmond király által kiadott oklevél a mezőváros munkájáért felelősök felsorolásakor első helyen említi a bírót, és másodikként az esküdteket. Ezek számát nem jelzik. Erre vonatkozó legkorábbi adatunk 1600-ból való, amikor 39 esküdtet említenek, de a későbbi évtizedekben számuk csaknem folyamatosan változott: 1662-ben 60 esküdt nevét rögzítették,

92 és 1689-ben 62-en voltak.

93 Az esküdtek az esetek többségében a város legtekintélyesebb családfői közül kerültek ki. Ok életük végéig a testület tagjai maradtak, csak kirívó szabálytalanság, vétség esetén fosztottak meg valakit ettől a tisztségtől.

94 Ezen a testületen belül is vigyáztak arra, hogy a katolikusok és a reformátusok lehetőleg azonos számban legyenek. A főbíró munkáját régtől fogva az esküdtek egy szűkebb köre segítette: 1557-ben a főbíró mellett négy további polgár hitelesítette az ötvösök kiváltságlevelét. 1564-ben a főbíró mellett hat polgár döntött a két felekezet ügyében. 1592-ben öt polgár döntött a főbíróval együtt, és 1598-ban nyolc főt vett maga BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 1 12-113. Uo. 1677. 232-233. Sokat eláruló tény, hogy az egyes évek adólajstromában, vagy a főbíró számadáskönyvében a nótárius bérét a cselédek conventiojával együtt tartották nyilván. Csak a század utolsó éveiben került külön lapra illetményének nyilvántartása. BÁLINTNÉ MIKES Katalin, 1979. 21. BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1689. 196-198. BÁLINTNÉ MIKES Katalin, 1979. 19-24.; KISFALUDY Katalin, 1992. 23-35.