Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - A keretek formálódása

főként a török és a keresztény hadsereg követelésére - a tanács rendszeresen kötelezte a város gazdáit és zselléreit, de ennek mértéke lényegesen kisebb volt, mint amit a falvak jobbágyai végeztek. A mezővárosok már a XIV. században sorra elérték azt, hogy határaikat közösen birtokolták. Az egyik legkorábbi írásos emlékünk (1368) tanúskodik arról, hogy Cegléd, Kecskemét és Kőrös közösen birtokolta „Tulerdew"-t (tölgyerdőt), aminek emlékét a mai Talfája név őrzi. További birtokaira egy 1456-ból származó oklevél utal: Juhászegyház, Koldusegyház, Kolosegyház, Hetényegyház, Ballóság és Törökegyház ekkor már kétségtelenül Kecskemét határát képezte. Csődörhomoka (a mai Méntelek), Matkó, Köncsög, Agasegyháza, Borbásszállás a hódoltság elején még kun puszta volt, de az 1559. évi defterek szerint már kecskemétiek használták.

78 Bár a XVI-XVII. században gyakori volt, hogy a jobb módú gazdák maguk is béreltek pusztákat,

79 a lakosság széles rétegei számára a bérletek megszerzéséről maga a tanács gondoskodott. A kun puszták megszerzésekor a nádorral a magisztrátus kötötte meg a szerződéseket.

80 Szentlőrincet és Pusztaszert pedig előbb zálogba vette a tanács, majd később meg is vásárolta a tulajdonosoktól.

81 Ezekbe a jogi ügyletekbe a török hatóság nem avatkozott bele. Más területet érintve utaltunk már arra, hogy Mohács előtt általánosnak volt mondható itt az a gyakorlat, amely a hódoltság alatt sok-sok adattal igazolható, hogy a mezővárosok lakosai házaikat, telkeiket, pénzes kertjeiket, szőlőjüket a tanács engedélyének kikérése nélkül is szabadon adhatták-vehették. A főbíró a tanács nevében a város határában „városadománya" birtokhoz juttathatta azokat a gazdákat, akik megfelelő igaerővel rendelkeztek ahhoz, hogy a különféle szolgáltatásokból részt tudtak vállalni.

82 Ezeket a birtokcseréket a tanácsnál csak a későbbi jogviták elkerülése végett jegyeztették be.

83 Ezt a jobbágy fal vakban ismeretlen sok évszázad során kivívott jogokat a város XVII. századi földesurai kivétel nélkül tudomásul vették. Hasonló jogokat élveztek ekkor már a szomszédos Kőrös és Cegléd lakosai is.

84 Az előzőhöz csaknem azonos fontosságú kiváltságnak bizonyult a város lakosai számára az az évszázadok során kialakult és megszilárdult gyakorlat, hogy a város területe sosem volt felosztva jobbágytelkekre, és így nem korlátozta a gazdákat termelésük során a jobbágy falvakra jellemző nyomáskényszer. Az egyes földesurak a városnak csak egy meghatározott eszmei hányadát birtokol'

8 KÁLDY-NAGY Gyula, 1977. 178. '

9 Deák Pál és Kamarás Ambrus nemcsak bérelt pusztákat, hanem Pusztaszert előbb zálogba vették, majd meg is vásárolták. HORNYIK János, 1865. 69-71. !0 HORNYIK János, 1861. II. 215-217. További adatok: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2007. 28-30. !1 A Neoacquistica Commissio később mindkét pusztát elvette a várostól, mivel a magyar törvények értelmében nem nemes személy, vagy mezőváros hasonló birtokjoggal nem rendelkezhetett. HORNYIK János, 1861. II. 234-247., ill. 1865. 66-74. !2 Ezeket a birtokokat, „kerteket" utódaik örökölhették, és csak ritka vétségek elkövetésekor fosztották meg őket ezektől. A hatvanas évektől sok-sok adományozásról maradt feljegyzés. ij Az 1670-es évek végén Koháry István parancsára Nyéki Gábor, a város korábbi főjegyzője összegyűjtette, és Fülekre szállítatta az egyes kecskeméti családok földbirtokaira vonatkozó iratait, amelyek a korábbi évtizedekben, évszázadokban (?) keletkeztek. HORNYIK János, 1861. II. 156-165. t4 MAJLÁT Jolán, 1943. 127-133.