Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A hódoltsági állapotok

szultáni hász-birtok, és azon kevés település közé tartozott, amelyben bár nem volt török őrség, mégis kádi székelt, aki nemcsak Kecskemét, hanem a környező települések jogi és közigazgatási ügyeit is irányította, ellenőrizte. A szakirodalom ezt a kétségtelenül számottevő gazdasági és közigazgatási előnyt hosszú időn át túlértékelte. Hornyik János még úgy látta, „...hogy miután a török Magyarországon az adó kirovásán és beszedésén túl e részben alig tett valamit, teljes értelmű közigazgatási rendszere nem is létezett; mert a községi önállóságot, önkormányzatot a legcsekélyebb helységnek is megadta, az adó és egyéb követelményeken túl semmi befolyást sem gyakorolván..."

15 Nem sokban tér el ettől Nagykőrössel kapcsolatban Majlát Jolán megállapítása sem, amit közel egy évszázaddal később fogalmazott meg: „A török szervezetbe meglehetős önállósággal illeszkedett bele a város. Kapcsolata a törökkel szintén csaknem teljesen gazdasági jellegű volt, amennyiben, ha rendes és rendkívüli adókat pontosan lerótta, belső életébe és társadalomszerveződésébe néhány lényegtelen formalitástól eltekintve nem szólt bele irányítóan a török. Ily módon a török uralom nem zavarta, sőt nem is befolyásolta a közvetlen belső fejlődését." „...A magyar igazgatás, megye, királyi szervek nem jog szerint, de ténylegesen szintén megengedték az autonóm város igazgatását. Az országos magyar igazgatási szervek fenntartották ugyan a kapcsolatukat a várossal, de a távollét következtében a tényleges vezetés, sőt a felügyelet is kicsúszván kezükből, kénytelenek voltak a magáramaradt város önálló törvényhatóságát ténylegesen elismerni."

16 Bár a két állam hatóságaival kiépült kapcsolatokat több helyen érintik, és az itt idézettnél sokkal bővebben kifejtik, a másfél évszázadot átfogó hódoltsági állapotokat, az egymással szembenálló államok különféle szervezeteinek működését és a meghódolt területek lakosságával szemben kialakított viszonyaikat túlságosan is statikusnak mutatják, és több tekintetben félreértik. Az ezekkel kapcsolatos álláspontjukon a történettudomány több tekintetben is túllépett.

17 Az utóbbi évtizedekben a török hódítás egyes szakaszairól, az oszmán hatóság berendezkedéséről, a hódoltság mibenlétéről, az ott kialakult állapotokról és ezek csaknem folyamatos változásairól több forrásközlés és mélyreható elemzés készült. Ezek révén történelmünknek ezt a szakaszát ma már lényegesen tisztábban látjuk, és az újabb tények, adatok feltárása, közzététele minden bizonnyal tovább pontosíthatja a róla alkotott képet. Az mindenki előtt egyértelmű, hogy a török hódoltság két jól elkülöníthető szakaszra tagolódott, amit a tizenötéves háború osztott ketté. Buda elfoglalása után rutinszerűen kezdtek hozzá az oszmán birodalom katonai és polgári irányítói, hogy az új szerzeményt betagolják a korábbiak mellé. Kétségtelen, hogy az első évtizedek munkái számottevő sikerrel jártak. Bár a hosszú háború során a hódoltság korábbi területe tovább nőtt, néhány újabb fontos vár - többek között Eger - török kézre került, valójában a hódoltságon belül is érezhetővé vált a birodalom erejének, hatalmának megroppanása. A békekötés után ebben a térség14 KÁLDY-NAGY Gyula, 1970. 87. 15 HORNYIK János, 1861. II. 23. 16 MAJLÁT Jolán, 1943. 131-133. 17 Ezt támasztják alá MAKKAI László, 1958.; HEGYI Klára. 1976.; SZAKÁLY Ferenc. 1981. megállapításai is.