Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A hódoltsági állapotok

A hódoltsági állapotok A Török Birodalom magyarországi sikereit, jelenlétét és berendezkedését az itt felsorolt tényezők határozták meg. Magyarország középső részének meghódítása, és a hódoltsági viszonyok kiépítése valójában Szulejmán szultán nevéhez kötődik. Az első magyar végvárat, Nándorfehérvárt 1521-ben, uralkodásának kezdetén foglalták el. Szigetvár bevételét már nem élte ugyan meg, mert egy nappal korábban a vár alatt elhunyt, de kétségtelenül nevéhez kapcsolódik az esemény. Az új szerzeményen belül a katonai és közigazgatási berendezkedés Buda elfoglalása utáni években történt meg, amit viszont csak újabb várak elfoglalásával tudtak biztosítani. Az első évtizedekben csak a budai és a temesvári beglerbégséget hozták létre, melyeket később újabbak követtek. Ezeken belül a régi nemesi vármegyék területéhez hasonló méretű kisebb közigazgatási egységeket, a szandzsákokat alakították ki. A Duna-Tisza közének északi része a budai szandzsákhoz tartozott. Ezek megszervezésének elsődleges célja a meghódított lakosság vagyoni képességének, állapotának felmérése és ennek alapján a rendszeres adóztatás biztosítása volt. A budai szandzsákban lévő településekről az első összeírás már a vár elfoglalását követő években megkezdődött, és 1546-ban elkészült. Tekintettel arra, hogy 1552-ig még Szolnok is magyar kézen volt, a közigazgatási egység beosztása a későbbiekben módosult. Az 1559. évi összeírásban rögzült állapotok már lényegesen tartósabbak lettek. A budai szandzsákon belül a következő kisebb közigazgatási egységeket, nahijéket alakították ki: a budai-, a pesti-, a kecskeméti-, a váci-, a visegrádi- és a kivini (kevi) nahije-t. Ennek a területnek a megszervezése is egyértelművé teszi, hogy a hódítók e téren is igyekeztek figyelembe venni a korábbi állapotokat, a korábbi szervezeti kereteket. A kecskeméti nahijén belül 66 helyet, települést vettek nyilvántartásba, amelyeknek egy része viszont ekkor már puszta volt. Kecskemét már előbb, egy évszázadon át a török ellenes háborúknak, majd a török dúlásoknak egyaránt szenvedő alanya lett.

6 Sorra megszenvedték a török ellen felvonuló hadak járását, majd a mohácsi csatát követően a török portyázó csapatok szeptember 26-án érték el és dúlták fel az érdemi védőművekkel el nem látott mezővárost. A következő években, évtizedekben keletkezett iratok ezen a vidéken a közbiztonság fokozatos romlását és a polgárháborús állapotokból adódó katasztrófát idézik fel. Az 1526/27. évi adóösszeírás szerint „Tassy János kerülete egészen török fennhatóság alatt" volt, és ugyanúgy „Zolt [Solt], Balog Dániel kerülete a töröké".

8 Tehát már Mohács után a Duna-Tisza közének köKecskemét évszázadokon át királyi, illetve királynői birtok volt. 1439-ben Albert király neje, Erzsébet azért zálogosította el a Káthai testvéreknek kétezer-ötszáz arany forintért, hogy a Szörény, Orsova, Miháld végvárak megerősítéséhez hozzá tudjon járulni. HORNYIK János, 1860. I. 207-208. HORNYIK János, 1861. II. 6-7. A város pusztulása olyan nagy mérvű volt, hogy földesurainak, a Patócsi testvéreknek tíz évvel később, 1536-ban kelt osztálylevele is kiemeli a város pusztulásának súlyosságát. HORNYIK János, 1860.1. 219-222. BÁRTFAI SZABÓ László, 1938. „Regestrum comitatum Pestiensis, Pilisiensis et Zoltiensis" 1471. tétel.