Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

és 4 ágyúból; miután a balszárnyam fedezetére Földváry őrnagy szegedi, és Gróf Niczky somogyi portyázó zászlóaljait, egy lovas szabadcsapatot, egy háromfontos gyalog fél üteget demonstratio végett Pacsér felé, a jobbszárny fedezetéül Kunbaja felé egy zászlóalj szabadkai nemzetőrséget kiküldöttem; a többi nemzetőrség és alakulófélben lévő mozgó csapatokat pedig a város, és visszavonulásunk biztosítására hátrahagytam; tacticai rendben délelőtti 9 óra után Bajmok felé megindultam. Útközben a Mihájlovics őrnagy parancsnoksága alatt az ellenséggel 3 órai csatázás és ágyúzás után legszebb hadi rendben tüzeléssel visszavonuló fentebb érintett csapatot seregemhez csatolván, a 4000-et meghaladó, nagyobb részben határőrökből álló, és 15 ágyúval ellátott ellenséget a legsűrűbb ágyútüzelésben négy erős, természetileg elsáncolt állásaiból kivertem. Azalatt még a veszélyt nem ismerő Bethlen százados vezénylete alatti jobbszárnyam, és a kitűnő vitézségű Tóth őrnagy vezénylete alatti főcsapatom elszánt rohanásokkal, és jól irányzott ágyúlövésekkel az ellenséget két részről erősen foglalkoztatá: balszárnyam, a hős lelkű Udvarnoky százados vezénylete alatt az ellenséget átszárnyalta, mely alkalommal a vitéz Mihájlovics őrnagy által vezényelt lovasrohamtól segíttetve, szuronyt szegezve hallatlan elszántsággal az ellenség sűrű golyózápora megvetésével egy 18, egy 6, és egy háromfontos ágyút, négy lőszertárszekeret telve mindenféle lőszerekkel, és 10 ágyús lovat vitézül elfoglalt. Erre a legnagyobb rendetlenségben szétfutott ellenséget egész harcvonalammal Bajmokig kergettem, és a harcvágytól lángoló seregemet a berohanástól visszatartatni alig bírtam, de miután a 7. hadosztály-parancsnokság rendelete szerint támadólag működnöm nem szabad; seregemmel Bajmok felől Szabadkára hat órai kemény csatázás után a legnagyobb rendben viszszavonultam. Az ellenség holtainak és sebesülteinek száma bizonyosan nem tudathatik, minthogy azokat kocsikon elhurcolta, mindamellett azonban a csatatéren mintegy 70 halott, és 17 meglőtt ló hátra maradt. Részünkről van könnyen 16, nehezen 11, halálosan sebesült 5, kik közül hárman meg is haltak, közöttök Cortézi Paganini, ki pótolhatatlan tüzér századosunk, kit az ellenség egy gránátgolyója, mely egy elfoglalt lőszertárszekeret a levegőbe repített, lovával együtt halálosan megsebesített, három lovunk elesett. Ezen nevezetes csatában, melyben a vakmerő gazok érdemök szerint lakoltak, a fentebb elősorolt Tóth, Mihájlovics őrnagy, Udvarnoky, Bethlen századosokon kívül különösen kitüntették magokat a terv szerinti csata igazgatásában Bossányi Camill táborkari százados, a balszárny irányzásában elszánt lengyel százados Dzwonkowski Eduárd, és a jobbszárny igazgatásában a rettenthetetlen Vierzbiczky Tamás fiatal lengyel hadnagy, ki mint táborkari tiszt a lovasokkal rohant, a gyalogsággal szuronyt szegezve ment az ellenségnek, azonkívül a tüzéreknél irányzott is, és így ezen csatában négy minőségben foglalkozott, tovább kitüntették magokat Milics főhadnagy, Kovács őrmester, Ronkay tizedes, és az Udvarnoky százados csapatában lévő gránátosok.