Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

Régi magyar szavak és kifejezések

karabély: A lovasság rövid csövű puskája. Nevét a rugós kamóról (karabiner) kapta, amely a lovas oldalán lógott. Vadászalakulatok is használták. kasznár: intéző, gazdatiszt, magtárnok, sáfár, ispán, majoros. A tiszttartónál egy fokozattal alacsonyabb rangú képesített uradalmi alkalmazott. kétszeres: Búza és rozs keverékéből álló vetés, termés, illetve az ebből őrölt liszt. konog: kong (harang) korány: hajnal korteskedik: Választási hadjáratot folytat, ügynökösködik, mesterkedik a szavazók megnyerésére, megbízójának képviselővé választása érdekében. közügyén miniszter (a köz ügyével foglalkozó személy) nemtő: valaminek a képzelt védőszelleme vagy jelképes megszemélyesítője nyargonc (Galoppin): küldönc. Itt: Parancs, jelentés továbbítását végző tiszt, (v. ö. ordinác, ordonánc) ordinác, ordonánc: Tiszt mellé szolgálatra beosztott katona, tiszti küldönc. Itt: parancsőrtiszt, segédtiszt, (v. ö. nyargonc) őrjeg: Kiterjedt mocsár Pest-Pilis-Solt vármegyében, lefelé egészen Nemesnádudvarig nyúlik, fölfelé Kiskőrösig terjed. paszománt (paszomány): Zsinór, zsinórozás, zsinórdísz, sujtás, vitézkötés, szalag. Fonalakból vagy fémszálakból szőtt keskeny vagy széles szalag, rendszerint zegzugos mintázat díszítette. Neve az olasz „Passamane"ból ered. pityke: Általában a füles gomb, elsősorban a huszárruha gömb vagy félgömb alakú gombjaira értik. strázsa: őr, felvigyázó, őrszem suprikáz vagy suprikál: vesszővel, virgáccsal ver valakit (supra: virgács; suppog:suhog) szabados (Gefreiter): őrvezető (a legalacsonyabb altiszti rang) szolgabíró: 1. A főszolgabíró helyettese. 2. A várjobbágyoknak, illetve a megyei nemességnek választott bírája. tized: 1. A termés tizedrésze mint adó vagy munkadíj, amit a jobbágy fizetett a feudális korban a római katolikus egyháznak. Decima néven minden jobbágy fizette. 2. városi kerület tokmány: tölténytáska topán: A bakkancs neve, amely a „toppantás" szóból ered. vérhatalmi jog (pallosjog): A király adományozta feudális jog, halálos ítéletek hozatalára és végrehajtására.