Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

Körültetek terül el az áldott föld, melyen hajdan Apáitok vére folyt, s mely most az írás szerint tejjel és mézzel folyik. Mi bírtuk ezt a szabadság nélkül, mit ér az? Most bírjuk a szabadságot és hont, adhat-e Isten e földön nagyobb kincset, mint őseink vitézsége, s magunk okossága megszerzett, tartsa meg fegyverünk. E föld táplálta a vért, melyből lettetek, ez adta Anyáitok emlőibe a tejet, mely titeket táplált. Apáitok verítéke hullott a görönnyre, mely számotokra a kenyeret termi, ők ültették a fákat, melyeknek gyümölcse megfrissít, a bokrokat, melyeknek árnya enyhet ád, a templomot, hol a Magyarok Istene meghallgat, ők építenek e földön hajlékot, hol a nő és a gyermek, és a védtelen agg bátorságba van, hajlékitokon túl Apáitok hamvai pihennek a temetőkertben őrállástok alatt. Elet és halálban e hazán kívül nincs számotokra hely. Mi lesz belőletek, ha mindezt vesztitek, rabszolgaság fog titeket lenyomni, melyben lealáztatik a lélek, megkövül a szív, elbutul az érzelem, s alatta lesz az Isten képére teremtett ember. Engedhetnétek-e mindezt történni, eszközei lehetnétek-e a legvadabb hatalomnak, mely a kereszténység két ezredét megfertőzteti? Nem, nem, ti Magyarok vagytok. Jó erkölcsüek, bátrak, rettenthetetlenek. Veletek született azon ősi meggyőződés: inkább dicsőén meghalni, mint cudarul élni. Fegyverre hazafiak, fegyverre! Vívni, küzdeni, mint férfihoz illik, mint Őseink tették, s Unokáitok tenni fogják, ha rájuk örökségül szabadságot hagytok. Már fűzi az Osztrák és Muszka láncaira atyánkfiait, már fosztogatja hónától, kenyerétől, termesztményeitől a földmívelőt, egyedül éhséget és rabigát hagyva maga után. Itt-ott szelídnak mutatkozik ugyan, de az a csalárdság új módja. Igézni akar mint a kígyó, mely bűvösen néz és csúszik zsákmánya felé, hogy ellentállás nélkül felfalhassa azt. Ne higgyetek neki. Az ő tápláléka népveríték, gyönyöre lánccsörgés, természete tehetetlenség. Ki ellent nem áll, meghódítja rabul, ki vele küzd az előtt remeg. Isten és igazság mi mellettünk áll, az ő segédtársai a bűn és a pokol. Fegyverre hazafiak, fegyverre! A solti járás és annak községei egyenkint nagy népességgel bírnak. A solti járás a téli küzdelmek koszorújába szép gyöngyöt fűzött. E járás lakosira méltán figyel a Nemzet. Kettős kötelességtek van hát polgártársak. Fegyvert fogni önmagatokért, folytatni a kezdett dicsőséget, s példát adni azoknak, kik rátok figyelmeznek. Egy új vidék, ha felkel, maga egy erős tábort képez, és ha minden vidék felkel egy országban, nincs ellenség, mely betörni menjen, vagy ha betör, megrettentve keilend visszavonulnia. Fel fel te hős nép, te első szülötte az új világszabadságnak.