Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

Ezen jogtalan és törvény elleni letartóztatásom elleni protestatiomat másnap Knézy alispán úrnak beküldöttem, anélkül, hogy erre csak feleletet is kaptam volna. Reá való nap Horváth Antal Főispán és Kormánybiztos Úr Bajára visszajővén, azonnal mint egyedüli parancsnokomhoz a Megyében hozzá folyamodtam, kérvén őt kihallgattatásom, vagy törvényes bíráimnak való átadatásom végett. Őméltósága ügyem azonnali felvétetését írásban megígérte ugyan, de 5 nap elmúlt ismét anélkül, hogy erántam a megígért intézkedés megtétetett volna. Újólagi folyamodásomnak sem lön semmi eredménye. Végre e folyó hó 11-én, amidőn Zombor Városa elfoglalásával a rácok által a hír elterjedt, és a nép Baján a legnagyobb rémültségben volt volna, Segédtisztem Noszkovich János által újólag a főispán és kormánybiztos úrhoz folyamodtam, kérvén őt, erántam teendő intézkedés végett. Ugyanaznap délutáni 4 órakor, a többször említett Kormánybiztos Úr Segédtisztem által szóval azt üzeni, hogy én, azonnal szabadlábra állítandom. Ennélfogva nem kevéssé lépettem meg, amidőn estvéli 7 1/4 órakor Baja Városa Tisztviselői közül 3 egyént nálam megjelenni láttam, akik is odanyilatkoztak, hogy: A jelenlegi veszélyes körülményeknél fogva a Város életemet nem kockáztatván, mivel a rácok a Városban minden percben berohanhatnak, ennélfogva a Város szabadon való bocsáttatásom felelősségét magára vállalja, nékem szabadságom, irományaim, s fegyvereim visszaadja, de kívánja egyszersmind, hogy én a város felhívására, mindenkor a Törvény előtt megjelenendek. Ámbár átlátván ezen követelési jogtalan és törvénytelenségeket, a veszélyes percben nem volt egyebet tennem, mint a kért térítményt megadni. Valójában borzasztó, hogy én, mint Törzstiszt egy Alispántól, akinek a parancsnoksága alá én nem tartozom, elfogattatom. És a Kormánybiztos, akinek a parancsai alá helyheztetve vagyok, jogainak bitorlását, és a vélem való méltatlan bánást elnézi. És végre egy egészlen idegen hatóság adja vissza nekem szabadságom. 12-én délután elhagytam Baját, vévén utamat Mélykútnak, onnandt siető Szegedre. De 13-án Halas felé menvén, több utasokkal találkoztam, akik is rémülten híresztelték, hogy Szeged több felől megtámadtatván, az ellenségtől bevétetett, és seregünk megveretett. Ennélfogva nem lévén reményem Szegedre juthatni, azonnal Debrecennek vettem utamat, hogy ott megjelenvén, méltányos panaszom előterjeszthessem, és a vétkesek merész tetteikért való megbüntetéseket törvény és jog szerte kérjem, és követelem.