Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

526. Szabadka, 1849. június 28. Haczell Márton kormánybiztos jelentése Szemere Bertalan miniszterelnöknek a Földvárnál és Óbecsénél történt csatáról 747. szám Bács megyei teljhatalmú kormánybiztostól A Miniszterelnöknek! Szabadkán, 1849. évi június hó 28-án Budapesten Reménylem bejelentetett Miniszterelnök Úrnak, hogy e folyó hó 25-iki, a Földvárnál és Óbecsénél álló haderőnk az ellenség által meglepetve megtámadtatott. Földvárnál a mozgó nemzetőri csapatok támadtatván meg, legelőbb ezek közül, mint mondatik, két század elfogadtatott, többen halva a csatatéren maradtak, s közel kétszáz megsebesíttetett, ez sajnos annyival inkább, hogy ezek többnyire családos emberek lévén, családjuk a nyomornak kitéve maradt hátra. A csatába egyéberánt két ágyú elveszett, három leszereltetett, s az egész Obecsén táborozott seregünk Törökbecsére a Tiszán által visszavonult, a híd leromboltatott. Most már Bácsban nem maradt több, mint a Mihálovics dandársága alatt mintegy 2000 ember, melynek csaknem a fele védseregbeli gyakorlatlan még, 15 ágyúval tanyáz Bajmokon, Baján a német légió, mintegy 700 ember, s a tegnap érkezett 104. újonc zászlóalj, 860 emberrel. Az ellenség Obecséről, mint kiküldött embereim hírül hozák, visszahúzódván, most Kulán s Sztapáron, ezen német helységekben összpontosítja lovas erejét, alkalmasint a Bajmokon lévő kis csapatot megsemmisítendő. Vetter tábornok úr éppen azon a napon, melyen az óbecsei csata történt, Szabadkán és Bajmokon volt, később meghallván a szerencsétlenül kiütött ütközetet, Törökbecsére sietett. Ma Mihalik táborkari őrnagy tisztje által azon rendeletet bocsátotta Mihálovics dandárságához, hogy ez fő erejével Csantavérre vonulván, egyrészt Zentát, másrészt Bajmokot kisebb erővel biztosítsa, s ha túlnyomó erő közeledne a szabadkai redoutokba vonuljon, Szabadkát legalább néhány napig, még segéderő érkezik, védelmezendő. Szabadkán a magyar népesség, úgy a jankováci, a mélykúti, a madarasi és a tataházi magyar lakosok, a katonaságnak segítségére leendnek, a többi magyar helységek, mind néptelenül, üresen állanak. Zomborban alig lehet összeolvasni 100 embert, Baja az Eszékről leendő megrohanástúl tartván, tűzhelyét szándékozik védelmezni. Minden oda mutat, hogyha a Bácskába katonai erő nem jő, néhány nap múlva a katonaság Szegedre fog vonulni, s akkor Bács vesztve van.