Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

gyek Szegedre, és ha ott sem lehetne eszközölni, Debrecenbe, mert oly rettentő pusztítás, gyújtogatás és kínzásnak édes véreinket áldozatul mintegy odavetni nem lehet. Szabadkán nem nyerhetvén meg a kívánt segélyt, Szegedre voltam kénytelen menni. Ekkor január 3l-e volt, a veszélynek pedig 12. napja, midőn Gróf Vécsey tábornokkal eziránt értekeztem, mondom a veszélynek 12. napja volt, és még sem Csongrád, sem Bács megyében nem volt semmi célszerű rendelkezés, igenis volt zavar. A nemzetőrség, felkelés, helyőrség nem volt elintézve, azt sem tudták hány lőfegyverük van, nem volt töltényük, még csak dárdája vagy botja sem volt mindegyiknek, nem tanították a lövöldözést, a szuronyvívást, hadfordulatokat, a nemzetőri tiszteknek a fegyvergyakorlatról sok helyen még csak fogalmuk sincs, az őrnagyok soha sem látogatják meg zászlóaljaikat, midőn harcba kellene menni, mind beteg, minden megye nemzetőri parancsnokának előlegesen tervének kellene lenni a megye bármely oldalróli véletlen megtámadása ellen, erről szó sincs, kellene lenni a helységekben és a megyékben gyűlhelyeknek, de erről sem tudnak semmit is, a szegény, jóakaratú, lelkes nép egészen magára van hagyva e tekintetben. Az otthon nélkülözhető megyei s városi hivatalnokok nem mozognak, a szegény népet küldik, magok pedig hon maradnak pipázni, holott nekik kellene elöl menni, ez mindenesetre rossz vért csinál, Csongrád megyében meglehetősen eljárnak kötelességeikben, de Bácsban 3-4 hónapig sem látnak megyei tisztviselőt, a polgári tisztviselők éppen nem akarják az életüket veszélyeztetni, minden falevélrezzenéstől megijednek, pedig a szabadságharcban minden szabad ember katona. És ez egyik fő oka a nagyban kürtölt anarchiának, a másik pedig a jobbára kimustrált, göthes vagy schwarzgelb tisztekből lett őrnagyok. Csongrádban is több őrnagy és ezredes van, Bácsban 8, és majdnem egy sem tett legkisebbet is, egy Végh nevű őrnagy jelen volt a topolyai ütközetnél, de ez is valami bűnért Baján le van tartóztatva. A szabadkaiak a kunokhoz, Pest megyeiekhez, a dunántúliakhoz írtak segítségért, ment mindenfelől a sok nép, de se tisztje, se vezére, se pénze nem lévén, néhány nap múlva néhány által elkövetett gyilkolás után hazatértek. Midőn a nép az ily hanyag tisztviselők, nemzetőri parancsnokok restsége, s tán rossz akarata által is annyi borzasztó kínzást, pusztítást lát elkövetni, édes véreim, amint mondák is, az urak okozták, hogy most az ő édestestvéreiket így gyilkolják, nem csoda, hogy méltó haragjukban a hanyag tisztviselők legyilkolását emlegetik vagy akarják. Ok nem a kaputosokat akarják gyilkolni, hanem a hanyag tisztviselőiket, ki értük tesz, azt ők szeretik, védelmezik. Midőn tehát Vécsey tábornok ezen hanyagságot és szomorú dolgokat hallotta, kormánybiztos pedig akkor még nem volt, nem vala ideje a Honvédelmi Bizottmánytól ezen dolgok elintézésére különös megbízatást kérni, és azért mindjárt Bács megyét katonai oltalom alá vetette, engem pedig ideiglenesen, mint kormánybiztost felhatalmazott, hogy 6000 emberből álló nemzetöri csapatot gyűjtsek, ha lehet nőtlenekből, Csongrád és Bács megyéből, mert a nőteleneknél könnyebben tarthatni fegyelmet, és jobb katonák, tovább