Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

BEVEZETŐ

gyott szavakat zárójelbe téve beleírtuk a szövegbe, ha a megértés úgy kívánta. A több mint százötven éves szöveg könnyebb megértése érdekében döntöttünk az iratok ilyen, szöveghíven átírt formában való közlése mellett. A dokumentum dátumát, címzettjét, küldőjének aláírását és rangját azon a helyen közöljük, amelyen a dokumentumok tartalmazzák. Minden esetben megadjuk az adott irat típusát, (tisztázat, fogalmazvány, nyomtatvány, másolat). Ha az irat felzetén írás vagy pecsét található, azt a jelzet után feltüntetjük. Ha szükséges, akkor a dokumentum után a szövegben említett eseményekhez, személyekhez, dátumokhoz kiegészítést füzünk. A német nyelvű dokumentumokat magyar fordításban közöljük. A kötet végén megadjuk az egyes dokumentumokban szereplő rövidítések, az előforduló mértékegységek feloldását, az idegen és régi magyar szavak mai megfelelőit. A kötetben való eligazodást személynév-, tárgy- és helynévmutató, míg az eseményekben való tájékozódást időrendi tábla segíti. A kötet anyagát a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában, a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában, a Hadtörténelmi Múzeum Kézirattárában, az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Csongrád Megyei Levéltárban fellelhető dokumentumokból válogattuk. Az iratok gyakran száraz közléseit a Közlönyben, a Kossuth Hírlapjában, a Pesti Hírlapban, a Márczius Tizenötödikében, a Nemzeti Újságban majd Nemzeti Politikai Hírlapban megjelent, Bajával és Bács-Bodrog vármegyével foglalkozó újságcikkekkel színesítettük. 1849. február eleje és április eleje között, amikor Baja császári és rác kézre került, az újságokon kívül más forrás szinte nem is állt rendelkezésünkre. A szerző ezúton mond köszönetet mindazoknak a kollégáknak, akik munkájukkal, tanácsaikkal segítették a kötet elkészítését, köztük mindenekelőtt Hermann Róbertnek, a Hadtörténeti Intézet igazgatójának, és F. Kiss Erzsébetnek, a MOL tudományos főmunkatársának. Kecskemét, 2001. december 31. Kemény János