Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A közelmúltban emlékeztünk meg az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról. Ennek kapcsán tudományos ülések zajlottak, kiállítások nyíltak, és sok, a témával behatóan foglalkozó publikáció látott napvilágot. Az ilyen kerek évforduló mindig a számvetés ideje: Vajon kellőképpen ismerjük-e megyénk, városunk, községünk 1848-1849. évi történetét, vajon a témáról eddig megjelent publikációk kellő mélységben és részletességgel tárták-e fel az akkori eseményeket? Baja esetében ezekre a kérdésekre nem lehet igennel felelni, hiszen mind a mai napig nem készült összefoglalás a város 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről. Az eddig megjelent kötetek jó esetben is csak néhány oldalt szenteltek a témának, elsősorban a katonai vonatkozásokra figyelve. A mindennapok eseményei és hősei nemigen kaptak bennük helyet. Ezért gondoltuk úgy, hogy szükség lenne egy, az élet minden területére kitekintő munkára, amely segítséget nyújt a helytörténeti ismeretek tanításához, hasznos a helytörténészek számára, és irányt mutat a további kutatáshoz. Mindezek mellett emberközelbe hozza az akkori események szereplőit, akikben sok bajai az őseit tisztelheti. Közművelődési szempontból sem érdektelen egy ilyen munka, hiszen Baja olyan ismert közéleti szereplőket mondhat a magáénak, mint: Mészáros Lázár altábornagy, az első felelős magyar minisztérium hadügyminisztere, 1849 júliusában a honvédsereg főparancsnoka, 1848-1849-ben a népképviseleti országgyűlésben Baja város képviselője; Tóth Kálmán költő, aki a forradalom és szabadságharc idején haditudósítóként számolt be az országos lapok hasábjain a délvidéki harcokról; Szentgyörgyi Horváth Antal, aki ekkor a város földesura, egyben Bács-Bodrog vármegye főispánja és kormánybiztosa; Pilaszanovics József 1848-1849-ben a város főbírája, 1849-ben a szabadkai vésztörvényszék elnöke, mindvégig Kossuth és a szabadságharc tántoríthatatlan híve, aki forradalmi tevékenységéért 10 évi várfogságot szenvedett Josefstadtban. Forrásközlő kötetünkbe 618 dokumentumot válogattunk be, időrendi sorba helyezve őket. Az irat sorszáma után megadjuk a keletkezési helyét, amennyiben ez hiányzik, zárójelben a vélhető kiállítási helyét. A dátumot az akkor használatos németes forma helyett a ma szokásos módon írjuk. A dokumentumokat mai helyesírással közöljük: Elhagytuk a ma nem használatos betűkettőzéseket, kitettük a hiányzó ékezeteket, a ts helyett cs-t, a cz és a tz helyett c-t írtunk. Kivételt csak személynevek, a földrajzi nevek és a címek esetében tettünk, ezek eredeti írásmódját megőriztük. A mai helyesíráshoz igazítottuk a mondaton belüli punktációt, ugyanígy a szavak egybe- vagy különírását. Mondaton belül a nagy kezdőbetűt csak következetlen használat esetén javítottuk ki. A hiányzó betűket, névelőket, igekötőket, ragokat, kiha-