Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

357. Baja, 1849. február 5. Horváth Antal Bács-Bodrog megye főispánja újabb jelentést tesz megyéje helyzetéről Kossuthnak Baján, 1849. február 5. Bács megyei Főispán a Honvédelmi Bizottmány Elnökének! Tegnap Hunkár Antal újonnan kinevezett teljhatalmú Kormánybiztos Úr eleibe Szabadkára menvén, őt ide Bajára késértem. Szabadkán az egybegyűjtött Elöljárókat és az előbbkelő népet buzdítottuk, és felszólítottuk hazafias, szilárd viseletre, de fájdalom a Nép hangulatát oly hazafiatlannak és az Urak ellen ingerültnek találtuk, hogy a rend és a csend csak katonai erő által tartható fel, úgy az elpártolás is csak az attóli félelem által gátoltatik, melyekről Hunkár Biztos Úr már tett jelzést. Baján e mai nap szintén egybegyűjtöttük a lakosság nagy részét, úgy a Megye és a Város Tisztviselőségét, és ámbár ide már érkezett a rácoktól felhívólevél, mégis a hazafiúi lelkesedés nem csüggedett, és egyhangúan kijelentetett a minden módoni ellentállás, mely hangulatot igyekezni fognak a Kormány részére fenntartani. E hí lelkesedést némileg felvillanyozta azon körülmény, hogy Baranyából Nemegyei Őrnagy vezérlete alatt 2000 egynéhány százból álló seregével és 10 álgyúval segedelmünkre érkezett, és már Zomborba bevonult, ahová holnap én és a Megye Tisztviselöségének egy része a teendők elrendelése végett oda rándulunk, és a szükséges tábori működésünket megteendjük. Most a rácok helységről helységre hódolatra felhívó leveleket küldenek, amelyekre már számos megrémült helység megadta magát, sikerült ugyan több ilyetén felhívóleveleket, mielőtt az illető helységekhez érkezhettek, kezeinkbe keríteni, és a megkísértett Helységeket a hazafiúság szilárdabb ösvényére téríteni, ha azonban erősebb katonai segély nem érkezik, igen lehet félni, hogy a zaklatott Helységek sorba megadják magukat, az ellenszegülő Helységeket nemcsak hogy feldúlja, pusztítja, gyújtja és rabolja az ellenség, hanem a népét részént legyilkolja, részént magával rabságba elhurcolja, így a napokban Báró Kray Jánost és Secretariussát pőrére levetkeztetve, Aliaga István fő-, Sorok Sándor Alszolgabírákat megkötözve Zdrahál kincstári Ispánnal együtt elhurcolták, sőt, ami csak a legvadabb Népeknél divatos, az elfoglalt helységekből bizonyos számú kiválogatott nőszemélyeket is rabokul elhurcolnak buja szenvedélyük emberiségtelen kielégítésére. Szalmási Ferenc népképviselő az itteni környülményeknek Szemtanúja lévén, bővebben értesítendheti a Tisztelt Bizottmányt és a Törvényhozó testet, mily borzasztóan gyászos helyezetbe sodortatott ezen virágzó, dús Megye, azért csak katonai erőt ide, mivel anélkül helyrepótolhatatlanul veszve lesz minden.