Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

187. Zombor, 1848. szeptember 3. Sztrilich Tóbiás polgári biztos közli a bajai városi tanáccsal, hogy Zomborban 1848. szeptember 10-én 4000 db nyeles kasza vásárlására kerül sor, és kéri az esemény meghirdetését Szabadalmas Baja Mezővárosa Tanácsának! A Tábori Bizottmány vegyes osztályának határozata következtében a megyei közép járási nemzeti őrség számára 4000 darab megvasalt nyeles ka­sza és dzsida fegyver folyó szeptember hó 10. napján reggeli 10 órakor Zom­borban a Vármegyeházánál, jelesen pedig a várkapitányi irodában általam tartandó közárszállítás útján megszerzendő lévén, a Tisztelt Városi Tanácsot hivatalosan megkérni szerencsém vagyon, miszerint a kebelében meghirdet­ni, és az árszállításhoz hozzájárulni kívánókat, az érintett időre Zomborba utasítani ne terheltessen. Kelt Zomborban, 1848. szeptember hó 3-án Sztrilich Tóbiás m. k., mint a nemzeti őrsereg rendezésére felhatalmazott Polgári Biztos Eredeti körlevelek jegyzőkönyvi bejegyzés, tisztázat. BKMÖL IV. 1102 Baja Város Tanácsának iratai; Körlevelek jkve 1848-1851. sz. n./l848. 16.; BKMÖL V. 360 Mélykút nagyközség iratai; Körlevelek jkve 1848-1850. sz. n./1848. 78., 32. számú körlevél 188. Baja, 1848. szeptember 4. A Nemzeti Politikai Hírlap jelentése a Szenttamás körüli és az ókéri összecsapásokról Baja, 1848. szeptember 4. Mióta Szenttamás az augusztus 19-i ostrom­mal dacolván, az újabb megtámadással szemközt nézendő hatalmasb, s erő­sebb visszatorláshoz készül, azóta az al-dunai magyar és német ajkú lakosok a győzelem reménye felől kétségbeesve küzdenek önmagokkal. A fájdalmas csüggedés méltánylást érdemel, mert ártatlan gyermekeik ritkán menekülnek meg a vad rablók kínzó körmei közül, házaikat, gabonái­kat, s marháikat sok évi fáradozásaik gyümölcseit, a szilaj csordák kímélet­lenül rabolják és égetik porrá, szóval élet és vagyonpusztítás jött már napi­rendre. De minő sivatag és puszta is lehet a kebel szent érzése, midőn leta­rolva látjuk az élet és ifjú szabadságunk zsenge virágait, midőn éhes és elfajult szörnyek leskelődnek az ártatlan martalék után, hogy azokat a leg­írtózatosb kínzásokkal gyilkolják halomra.

Next

/
Thumbnails
Contents