Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

meztetők jól számított hangulatának s szorgalmazásának, és midőn látta a sánc első műveit, elő nem lépett erélyesen szétromboltatására az árkolóknak, pedig csekély katonai erő kifejtésével megmentheté Bácsot a helyrepótolhatatlan veszteségektől, a hazát a roppant költségektől, véráldozatoktól a bősz, merész vadságig vetemült rácságot a reájuk váró végenyészettől. Az uralgási kedvezés, az elmulasztott pillanat, számtalan aggodalmas napokat, siralmas órákat, száz meg száz keserítő szerencsétlenségeket árasztott fejünk, országunk fölé, melyekért a feleletteher alá vonandás sem nyújthat kárpótlási kibékítést. Itt vala a rossznak a gyökere, itt e roppant szerencsétlenség alapja, a kis nevü Szenttamást egy elszalasztott perc szomorú históriai emlékű várhellyé emelte, egy hivatali törpeség országos erőfeszítést s óriási küzdelmeket szükségei, sőt ha a hideg bölcsesség s higgadt ész diadalát ki nem vívja a láng szenvedélyen s tüzes szív áradáson, az országgyűlés tagjai közé a visszavonás szövétnekét dobandja az utolsó csataesemény. Szentül bizonyos azonban, hogy bár a két első kísérleti csata az érdemlett győzelemmel nem jutalmazá is a hosszú fáradalom, lelkesülés s buzgalom törekvéseit, vitézi dicsőség koszorúzandja a bajnoki kitörés s törhetetlen erély áldozatait, s veszni kell a gaz népnek, mely a magyar, mint jótevője ellen vérszomjas fegyvert emelve, ennek kiirtására gonoszul esküdött. Minél később üt a bosszú órája, annál rettenetesebb a diadal förgetege. Ma azon hír rémíté el csüggedező kebleinket, hogy Jellasics Vukovárt elfoglalá, katonái a Dunán átkelve a palánkai s bácsi erdőkben rablanak, a kósza hírnek azonban hinni nem akartunk. Azt sem hisszük, hogy a csata holnap leend, mert ez a mohácsi* ütközet szívszaggató évnapja levén, a csatatéren följelent jós hitű hadügyminiszterünk e nagy emlékű gyásznapot kegyelettel elmellőzendi. Hiszszük azonban, hogy a rácok ítéletnapja közel van. Rendes levelező. Nagyratiszteit Szerkesztő Úr! Forró epés lázbajaimból pár nap óta kezdvén felüdülni, első foglalkozásom vala, hogy Bács politikai változatai közül néhány nevezetesebbel kedveskedhessen!. A sors istene úgy akará, hogy megfosztva lettem a tábori jelenetek nevezetességeinek a látásától, s fájdalom, aligha a végcsatában is előjelenhetek. Sietni fogok azonban annak eredményét tüstént postán vagy gőzhajón fölküldeni. Úri kedvezéseibe zárt teljes tisztelettel maradván Baján, 1848. évi augusztus 29-én Nagyratiszteit Szerkesztő Úrnak alázatos szolgája s földije Sebők József Eredeti levél, tisztázat. BKMÖL XV. 33 Bajai múzeumi gyűjtemény (Borsay-gyűjteménye) sz. n./1848. 7076. fesz. * Utalás az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi csatára.