Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

101. Baja, 1848. június 25. A Közlöny tájékoztatása a bajai követválasztás lefolyásáról Baja, 1848. június 25-én. A legújabb törvényhozás, városunkat is a követküldés jogával látván el, néhány nap óta, mind magán, mind társas köreinkben a választás volt közbeszédeink és tanakodásunk tárgya. És végre egyező akarattal, oly férfiú felé fordulánk, kinek míg a nemzet általános bizodalma őt kormányra emelte, sikeres hazafiúi működése iránti reményünk csak erősbödött. Követválasztásunk június 23-ára volt kitűzve. Eljött a nap, anélkül, hogy magunk között a legkevésbé is meghasonlottunk volna. Koller István, a választást vezető bizottmány elnöke, fontos beszéddel üdvözölte a választókat, s felhívta őket a választásra. Mintha megtestesült volna azon egy érzés, azon egy bizalom, mely mindnyájunk kebelében helyt fogott, egyetemes rivalgással éltettük országgyűlési követünkül, erélyes hadügyminiszterünket Mészáros Lázárt. Az elnök kimondá a végzést. Közös volt az öröm, a lelkesedés szerencsés választásunk felett, mert bizton reméljük, hogy a tisztelt hazafi elfogadandja azon bizodalmat, melyet Baja város közönsége e napon iránta nyilvánított. Városi tisztviselőink lélekismeretesen működnek a rend, s közbátorság fenntartásában. Rendőrségünk szoros vizsgálat alá vesz minden idegent, nehogy öngondatlanságunk miatt egy vagy más, a lázadás tüzét ébresztgesse közöttünk. Tegnap is hat görög nem egyesült vitetett a városházához, mint mondják, sztanisici lakosok, s négy pengőforint napidíj ígérgetése mellett próbáltak köztünk harcosokat szerezni, hova?, kinek a részére?, még eddig ki nem puhatoltatott. Sztanisicon, mely Bajától 3 1/2 órányira esik, a görög nem egyesült lakosok báró Redl vetéseit és kaszálóit elfoglalván, nagy zavart idéztek elő. A tényen rajtakapottak közül három, a múlt hónapban, rögtönítélés útján felakasztatott, a többiek szintén elvették vétkök súlyához mért büntetésöket. Megyei bizottmányunk rendelése szerint a karlovici lázadók fékezésére, őrseregünkből minden ötvenediknek le kelletvén menni, június 20-án 300 lelkes polgár indult el Vojnics Bálint megbízott, és Szentgyörgyi Horváth László önkéntes vezérkedése alatt. Bartók Mátyás plébános áldotta meg őket. Lelkesítő zene harsogott útjokban, diadalra vezető fegyver villogott a kezükben, és a mi buzdító szavaink mellett, jókívánatunkat küldöttük utánok. A szomszéd helységek egymásután követik a példát, közöttük általános a lelkesülés, mindenki örömest fog fegyvert hazája védelmére, az a kár, hogy minden feszülő karba nem jut fegyverünk. Holnap ismét 300 nemzetőr fog útnak indulni, holnapután pedig Tolnából 2500-an, kiket szintén várunk, az alvidékekre vonulnak. Magántudósítások útján arról értesültünk, hogy a karlovici zendülők táborában a „scorbut" kiütött, s már eddig is számosan lőnek martalékává.