Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

TANULMÁNY - A civil élet eseményei Baján 1849/49-ben - A földkérdés

5. Azok a ház- és telektulajdonosok, akik nem kapnak földet, mentesek a katonatartási és vontatási közterhek alól. 6. A földeket terhelő adókat negyedévenként kell beszedni, adótartozást egyik évről a másikra átvinni nem szabad. A fenti alapelveket elfogadó közgyűlésen jelen lévő Skultéty János uradalmi ügyész tiltakozott a rémi földek kiosztása ellen. Rém pusztát jogi tekintetben a közgyűlés is különbözőnek tekintette a másik kettőtől, ezért azt nem szándékozott felparcellázni. Az uradalmi ügyész később írásban óvást emelt a bajai és a mátéházi földosztás ellen is. A közgyűlés erre ellenóvással válaszolt. Közben a vizsgálattal megbízott megyei bizottmányi választmány is igyekezett megfelelően tájékozódni, ezért adatokat kért a várostól a régi és az új földjövedelmek nagyságáról, a város állandó és biztos jövedelmeiről, az adósságairól és a várost megillető követelésekről.

52 A földkérdéssel érdemben legközelebb az 1848. augusztus 27-i közgyűlés foglalkozott. Ekkor nyújtotta be a jelentését egy korábbi közgyűlés által kiküldött bizottság, amely megvizsgálta a bajai és a mátéházi földek kiosztásával kapcsolatos problémákat. A jelentés szerint ezeket a földeket a város több régi - köztük az uradalom és a város közötti viszonyt szabályozó 1783. évi - szerződés szerint minden úrbéri tehertől megváltotta, tartozásai nincsenek. A földek tehát úrbéri eredetűek voltak, de már nem azok. Ahogy a jelentés fogalmaz: a város az úrbéri bánlás alól örökre felszabadult. Baján a hasznavehető szántóföld mennyisége 2655, Mátéházán 3896, összesen 6551 hold. Ebből le kell vonni 1902 holdat, amely kukoricafóldnek van kiosztva, marad tehát 4649 hold. Ezt kellene úgy felosztani, hogy a város is és a lakosság is megtalálja a számítását. A város lakosai ezeket a földeket 1841-tői nyilvános árverés útján bérlik, az ebből származó jövedelem emelkedik. Amíg a bérbeadás árverezés nélkül történt, évi 7536 váltóforintot jövedelmezett. Az első, 1841-ben tartott árverésen 10 043, 1844-ben 16 075, 1847-ben 27 601 pengőforint volt az éves haszonbér összege. Eves átlagban ez 17 900 pengőforintot jelent. A város évi összbevétele 29 400, összkiadása 35 500 pengő forintra tehető. Az éves hiány tehát 5900 pengőforint. A városnak emellett tetemes tartozásai vannak, ezek összege 70 000 forint. Ha a földet egyenlően osztanák fel az 1902 háztulajdonos között, a bajaiból 475 négyszögöl, a mátéháziból 2 lánc 77 négyszögöl jutna egy-egy háztulajdonosra. A város jelenlegi bevételeivel és kiadásaival számolva egy holdra évi 5 forint 17 dénár haszonbért kellene számítani. Ez azonban csak a dolog egyik része. Mivel a város által felvett kölcsönnek ez a föld a fedezete, a 70 000 forint tartozást is a bérlőknek kellene törleszteni, ami egy lánc földre évi 15 forint 6 dénár terhet jelentene. A küldöttség mindent egybevetve nem javasolta a városi földek felosztását. Nemcsak azért, mert a bérlőknek igen nagy terheket kellene viselniük általa, hanem azért sem, mert ha a föld kikerül a város kezeléséből, nem lesz BKMÖL IV. 1101 Közgy. jkv. 1847-1849. 24/1848.