1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
1956 BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN - BEVEZETŐ TANULMÁNY
így például a Gépgyárban is volt megemlékezés. Egy rövid cikk egyébként a Petőfi Népében is megjelent ebből az alkalomból „Október 23. " címmel. 126 A megye más településein is voltak megemlékezések, Kiskunhalason például gyertyás felvonulást szervezett Nagy Szeder István és Kurdics József. 1956. november 26-án zajlott a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Kecskemét Városi Bizottságának vezetőségválasztási nagygyűlése az Úttörőházban, 300-400 résztvevővel. 127 Eljött Pullay Béla, Lázár Ákos és Bognár Ferenc is a kecskeméti munkástanácsok képviseletében. Pullay Béla felszólalásában támogatásáról biztosította a pedagógusokat, és megígérte, hogy ismerteti a munkástanács előtt is a tanárok sérelmeit. Összefogásra szólított fel, és kérte a tanárokat, hogy magyar szellemben neveljék az ifjúságot. A hozzászólások után került sor a titkos szavazásra, ennek eredményeként dr. Rakó István lett a szakszervezet elnöke. A szakszervezet kecskeméti tagsága hitet tett az október 23-i forradalom vívmányai mellett, amelyek közül a legfontosabbak: a függetlenség, a demokrácia, a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele, a szovjet csapatok sürgős kivonása az ország területéről. Hangoztatták a Rákosi-Gerő-klikk politikájával való szakítás, és a pártbefolyástól mentes, független szakszervezet megteremtésének szükségességét. Mindezt sztrájkfenyegetéssel nyomatékosították. 12 pontos követeléseik lényege: csatlakozás a Nagybudapesti Központi Munkástanács követeléseihez, a pedagógus forradalmi tanácsok városi és járási szervezeteinek fenntartása, a tanítás szabadsága, vallásoktatás engedélyezése, az oktatásügyi vezetők szakszervezeti ellenőrzése, a jogtalanul elbocsátott pedagógusok rehabilitálása, a pedagógusok szociális helyzetének javítása. Az AKK munkástanácsának november 28-i ülésén Pullay Béla elmondta, hogy hiába fáradoznak azon, hogy összehozzák a területi munkástanács gyűlését. 128 Az orosz parancsnokság, a megyei és városi tanács minden módon gátolja ezt a törekvésüket. Beszámolt a Központi Munkástanácsnál tett november 26-i látogatásukról is. Ekkor beszéltek Rácz Sándorral, akivel egyeztették az álláspontjaikat, és megbeszélték a tennivalókat. A KMT ülésén jelen volt Kádár János, Apró Antal és Münnich Ferenc is. Szóba került a karhatalom, a deportálások ügye, és a tiszti nyilatkozat kérdése is. Münnich Ferenc engedékenynek mutatkozott ezekben a kérdésekben. A KMT követelte, hogy a kormány nyilatkozzék Nagy Imre és társai sorsáról, és adjon lapengedélyt a Központi Munkástanácsnak. 129 Az ózdi vaskohászok küldöttének a kérdésére Kádár kénytelen volt elismerni, hogy a Munkástanács az, amely ma a kezében tartja a hatalmat az országban. A munkások tiltakoztak az ellen is, hogy a párt minden erővel törekszik az üzemi alapszervetek létrehozására. Figyelmeztették Kádárt, hogy kormányának nincs társadalmi bá126 Népújság, 11. évf. 251. sz. (1956. november 24.) [2. p.] 127 BKMÖL XXV. 30/b. B. 1490/1957. dr. Orosz László pere. 128 BKMB B. 1 157/1957. Pullay Béla és társai pere. Az AKK munkástanácsának 1956. november 28-i jkv-e. 129 1956 kézikönyve. 1. Kronológia. írta és összeáll.: Hegedűs B. András, Beck Tibor, GermuskaPál. Budapest. 1996. 259. p.
