1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének ma már kiterjedt szakirodalma van. A vidéki események iránt érdeklődő olvasók tájékozódási lehetőségei is jelentősen megnőttek az utóbbi években, ugyanis az ötvenedik évforduló közeledtével, egymás után jelentek meg az ilyen témájú tanulmányok, kötetek, forrásgyűjtemények, helytörténeti kiadványok. Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os forradalom és szabadságharc Bács-Kiskun megyei dokumentumait összegyűjtő okmánytár is. A forradalom célja, valamint az események láncolata Budapesten és vidéken azonos volt. A Bács-Kiskun megyei események is, mint vidéken általában, néhány napos fáziskéséssel indultak meg a fővárosiakhoz képest. A megyei vezetés talán reménykedett is, hogy nem kerül sor a budapestihez hasonló eseményekre, ugyanakkor intenzíven készült az esetleges megmozdulások megakadályozására. A későbbi forradalmárok és felkelők számára az első néhány nap a tájékozódás és a kivárás időszaka volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista hatalom nem képes rövid időn belül úrrá lenni a fővárosban zajló elemi erejű felkelésen, az ország minden területén megkezdődtek a felvonulások és a tüntetések. Bács-Kiskun megyében a kommunista vezetők katonai eszközökkel igyekeztek gátat vetni a forradalom kibontakozásának. A sztálinista hatalom rövid, de annál kíméletlenebb harcban október 28-ára győzött a megyeszékhelyen. Ez a győzelem azonban csak pillanatokig volt teljes, ugyanis az országos politikai helyzet megváltozott, október 28-án Nagy Imre átértékelte addigi álláspontját, és demokratikus nemzeti mozgalomként jellemezte a forradalmat. Rohamosan épültek ki a demokratikus alapon létrejövő helyi forradalmi szervek is. A sztálinista hatalom Bács-Kiskun megyei képviselői két tűz közé kerültek. Az események menetében döntő volt, hogy a hadsereg felső irányítása kikerült a katonai megoldást erőszakolok kezéből, illetve hogy a kommunista párt központi irányítása összeomlott. A forradalmi katonai tanácsok megalakulása után a hadsereg alakulatait már nem lehetett a nép ellen bevetni, a megerősödő forradalmi bizottságokból és munkástanácsokból pedig kiszorultak a hatalom hívei. Ezek a folyamatok kényszerítették a megyei vezetést arra, hogy utat engedjen a politikai kibontakozásnak. Bács-Kiskun megyében november 1-jére mindenütt győzött a forradalom. A következő néhány napban megindult a konszolidáció, és az élet hamarosan visszatért a normális kerékvágásba. Ezt a folyamatot törte meg a november 4-i szovjet támadás, amelynek több halálos áldozata is volt. A hatalmukat visszaszerző korábbi vezetők és a szovjetek azonnal a megtorlás eszközéhez nyúltak. A restaurálódó kommunista hatalomnak nem volt helyi tömegbázisa, csak a szovjet katonai erőre támaszkodhatott, ezért a párt újjászervezését és a saját fegyveres erő megteremtését tekintették fő feladatuknak. A megszállókkal és kiszolgálóikkal