1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
1956 BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN - BEVEZETŐ TANULMÁNY
haza nem engedik. így hamarosan kiszabadult egy időre. 118 Kezdetben a forradalom kecskeméti munkásvezetői közül néhányan bujkálni kényszerültek, hogy elkerüljék az első letartóztatási hullámot, így Bognár Ferenc, Nagy Sándor és Ferencz Béla is. A november 4-i szovjet támadás utáni néhány napos bénultság elmúltával a forradalom alatt megalakult munkástanácsok folytatták tevékenységüket, és az ellenállás legfontosabb és főként hatékony szervezeteivé váltak. Kecskeméten az események alakításában legnagyobb szerepe az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár, a Lakatosipari Vállalat, a Gépgyár és az Épületgép Karbantartó Vállalat, valamint a vasutasok munkástanácsainak és ezek vezetőinek volt. Jelentős szerepet játszott a városi pedagógus forradalmi tanács is. Mivel a munkástanácsok elvben igényt tartottak a hatalom teljes ellenőrzésére és kézbentartására, így gyakorlatilag kettős hatalom jött létre. A kecskeméti munkástanácsok országos viszonylatban is jelentős ellenállást fejtettek ki, területi munkástanácsot hoztak létre, illetve együttműködtek a bajai munkásokkal, akiknek a szervezetei szintén kemény ellenállást tanúsítottak a Kádár-kormánnyal szemben. Leghatékonyabb fegyverük a politikai sztrájk volt. Meghatározó szerepet vitt a munkástanácsok harcában Pullay Béla, B. Hajagos Károly, Bognár Ferenc, ifj. Nagy Sándor, Vlacsil Tibor, Ferencz Béla és persze még sokan mások is, akik fontosnak tartották, hogy kiálljanak a forradalom eszményei mellett. A különböző üzemek munkástanácsai még a szovjet invázió előtt felvették egymással a kapcsolatot. A szovjet támadás azonban teljesen új helyzetet teremtett. Erre a munkástanácsok a sztrájk folytatásával válaszoltak. A munka szüneteltetését könnyítette, hogy a nyersanyag- és energiahiány miatt egyébként sem lehetett volna a termelést teljes kapacitással elkezdeni. November 20-áig, amikor a kormány bejelentette, hogy a sztrájkolok nem kapnak fizetést, csak néhány üzemben vették fel a munkát, és ezekben is többnyire csak részlegesen. November közepén Vlacsil Tibor és Pullay Béla összehívta a konzervgyárba az összes üzem munkástanács-elnökét. Elsődleges cél a munkástanácsok közötti kapcsolattartás és a rendszeres találkozók fenntartása volt. Utána még több ilyen alkalomra került sor az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban és a Cifrapalotában. Döntöttek arról, hogy 14-16 fős városi intézőbizottságot hoznak létre az üzemi munkástanácsok elnökeiből. Feladatként a városi üzemek gazdasági és politikai irányítását határozták meg. Valószínűleg a november 14-e előtti napokban alakult meg Kecskemét Város Forradalmi Munkástanácsa a Cifrapalotában. Az alakuló ülésre küldöttként Pullay Bélát, Nyári Ferencet és Bende Péternét delegálta a konzervgyár munkástanácsa. 119 A városi munkástanács elnöke Pullay Béla lett, a vezetőségbe a nagyobb üzemek munkástanácsainak elnökei kerültek, így például Bíró Sándor, Vlacsil Tibor, Bognár Ferenc, a vasutasok küldötte, a pedagógusok egyik képviselője, illetve a bíróságtól valószínűleg dr. Kardos János. 120 A munkásvezetők kénytelenek 118 BKMÖL XXV. 30/b. B. 952/1957. Ury László pere. 119 BKMB B. 1157/1957. Pullay Béla és társai pere. Az eredeti peranyag tartalmazza az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár (AKK) Munkástanácsának jegyzökönyveit is. A november 14-i jegyzőkönyv létező testületként említi a Városi Forradalmi Munkástanácsot. '0 BKMÖL XXXII. 12. 7/a.
