1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
ÉLETRAJZOK
küldöttnek a városi forradalmi bizottsághoz. November 19-én a végleges munkástanács elnökének választották. November 23-án néma tüntetést szervezett, melyen a résztvevők a szabadságért elesettek emléke előtt tisztelegtek. November 26-án részt vett a pedagógus-nagygyűlésen, a munkástanácsok nevében szorgalmazta az értelmiség és a munkások összefogását. Fontos szerepet játszott a kecskeméti munkástanácsok szervezésében, a területi munkástanács létrehozásában és a KMT-vel való együttműködésben, a decemberi sztrájkok szervezésében. A december l-jén megalakult kecskeméti területi munkástanács elnöke volt, a kecskeméti munkásság egyik legbefolyásosabb vezetője. 1957. április 2-án letartóztatták, június 17-ig közbiztonsági őrizetben tartották. A verések hatására tokszalag-szakadást és porcleválást szenvedett, műtétet kellett rajta végrehajtani. 1958. november 28-án 7 év, másodfokon pedig 5 év börtönbüntetést kapott. 1960. április l-jén szabadult amnesztiával. Rendőri felügyelet alá helyezték, úgynevezett irányított munkahelyre került egy kecskeméti téeszhez. 1961 májusában rehabilitálták. Rabata József: 1917. augusztus 22-én született Dályán (Horvátország). Anyja neve: Szőlősi Mária. 6 elemi iskolát végzett, művezető beosztásban dolgozott a Bajai Posztógyárban. A Posztógyár október 26-án megalakult ideiglenes munkástanácsának elnökévé választották. Október 27-én mondott beszédében a munka folytatása mellett foglalt állást. Tagja volt a Posztógyárban november 7-én alakult végleges munkástanácsnak is. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1958. március 14-én felmentette. Rákossy Árpád, dr.: 1902. február 10-én született Felsőcsernátonon (Románia), egy sokgyermekes székely parasztcsaládban. Anyja neve: Mátis Amália. A gimnáziumot Kézdivásárhelyen végezte el, majd 1919-ben Magyarországrajött, s itt járta ki a jogi egyetemet. 1930-1937 között az FKgP tagja volt. A revízió után Kézdivásárhelyen járásbíróként tevékenykedett. A háború végén szovjet fogságba esett. 1948-ban ismét áttelepült Magyarországra, Kecskeméten lett bíró. Ekkor rövid ideig tagja volt az SZDP-nek, de 1948 áprilisában kizárták. 1950-ben felmentette jogos önvédelem indokával id. Kovács Balázst (aki 1944-ben megölt egy erőszakoskodó szovjet katonát), ezért letartóztatták és elítélték. 1956. február 20-án szabadult, és az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban helyezkedett el mint szénraktárvezető. A forradalom kitörésekor Budapestre akart utazni, hogy rehabilitálását kérje, de csak Soroksárigjutott el. A kecskeméti konzervgyárban a munkástanács fegyelmi bizottságának vezetője, majd vállalati jogász lett. November 2-án felhívást adott közre a helyi lapokban a Politikai Foglyok Szövetségének megalakítása érdekében. November végén aláírásokat gyűjtött a letartóztatott B. Hajagos Károly szabadon bocsátása érdekében. 1958. október 12-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1959. február 27-én 4 év börtönre, 1000 Ft vagyonelkobzásra és 5 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1959. szeptember 7-én 2 év 2 hónap börtönre, 500 Ft vagyonelkobzásra és 3 év jogvesztésre enyhítette a büntetését.
