1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

Részlet a Bács-Kiskun Megyei Levéltár História Domusának 1956. évi bejegyzéseiből Kecskemét, 1956 vége [...] A munkát október 26-ig folytattuk 14 óráig. Október 26-án délben az október 23-án kitört forradalom hullámai Kecskemétet is elérték. 13 h-kor megkezdődött a tüntetés, a vörös csillagok leszedése a középületekről. A munkát a közhivatalok beszüntették. Karhatalom foglalt helyet a városi tanácsház előtt is. Úgy határoztunk, hogy a kecskeméti dolgozók olyan napokon is, mikor a vezetőnek és Bodrogi Ferencnek nem lesz módjában Kecskemétre jönni Nagykőrösről, és a viszonyok olyanok, hogy életveszéllyel nem jár a levéltárig való eljutás - jöjjenek be. Becsülettel eleget is tettek ennek a feladatnak. 26-án leállt a vasúti forgalom gyalog kellett a nagykőrösieknek hazamenni. 23-tól zavarok voltak a forgalomban. [A] Nagykőrösről való beutazás már nem volt határozott időhöz kötve. 26-ról 27-re virradó éjjel Kecskeméten nagy lövöldözés volt. 27-én is több ágyúlövés hallatszott. 28-án ismét ropogott a puska és dörgött az ágyú. Hétfőn elcsendesedett. Németh László és Kalocsai Andrásné be is jöttek a levéltárba. Magyar honvédek szállták meg a városi tanácsházat, de akadályt nem gördítettek, hogy a dolgozók a hivatalba jussanak. 30-án Balanyi Béla kerékpáron érkezett, a helyzetről tájékozódott. Az összes helyiséget megnézte a 6., és 9-es helyiségek ablakait betörte a légnyomás. Nov. 2-án Bodrogi Ferenc is kerékpáron érkezett Balanyi Bélával. Csak a kecskeméti dolgozók tudtak a levéltárba bejutni nov. 3[-án], és 4-én, mert a páncélos erők felvonulása Cegléd-Kecskemét irányba életveszélyessé tették a kerékpárosok részére a közlekedést. Nov. 3-án elzárták Kecskemét alatt a páncélosok az országutat. Kecskemétre bejutni nem lehetett nov. 5-ig. 5-én és 6-án is nagy páncélos és gépkocsioszlopok vonultak Kecskemét felé, így [a] vonat megindulásáig várni kellett a Kecskemétre jutással a körösi dolgozóknak. November 4-én éjjel ágyúval is lőtték a várost így az utcán való mozgás életveszélyes volt. Nov. 5-én és 6-án a kecskeméti dolgozók sem juthattak a levéltárba. Szovjet katonaság vizsgálta át a tanácsháza hivatalait és nem engedtek be senkit. November 7-én megkezdhette a városi tanács a munkát, így a levéltár kecskeméti dolgozói a levéltár helységeibe juthattak. A levéltár ajtójai [sic!] nyitva voltak. A dolgozók íróasztalaiból az iratok ki voltak szórva. A Katona Béla-féle családi levéltár is ki voltak a földre dobálva. Az 1., 2. számú helységek szekrényei mind fel voltak nyitva, vagy felfeszegetve. A páncélszekrény tartalma is a földön hevert szétszórtan. Az első pillanatra nagyon szomorú és 1945-re emlékeztető levéltári kép tárult a dolgozók szeme elé. Azonnal táviratot küldtek Balanyi Bélának, hogy rögtön jöjjön, ahogyan tud. Balanyi Béla november 8-án meg is érkezett. Szomorúan nézte a siral-