1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
1956 BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN - BEVEZETŐ TANULMÁNY
Dunántúli Nemzeti Tanáccsal is. Október 31-én 17-18 órától adott műsort a rádió, november 3-án este 8-ig. Más rádióktól, a sajtóból, az MTI kecskeméti kirendeltségétől, lemezekről vettek át, és adtak le műsorokat. A szerkesztőségnek Gáti Antal főhadnagy, Jack Tibor tizedes, Mádi Jenő és Rácz Gyula százados, Bognár Emiiné és még egy újságíró volt a tagja. Gáti Antal főhadnagy a rendelkezésére álló apparátussal Kecskemétről és környékéről riportokat és tudósításokat is gyűjtött. Az írott sajtó is igyekezett megfelelni a változásoknak, a Népújság felvette a Petőfi Népe nevet, ellenőrzése kikerült a párt kezéből, az ideiglenes megyei nemzeti bizottság lapja lett. A szerkesztőség munkástanácsa egy „Köszöntő" című vezércikket írt, melyben közlik, hogy az őszinteség és az igazság lapját adják az olvasók kezébe, soha nem fognak többé hazugságokat, rágalmakat írni. Szeretettel köszöntik a forradalom lángjában megedződött ifjúságot, és mindazokat, akik velük voltak a harc óráiban. November l-jén ülést tartott Kecskeméten a városi forradalmi bizottság, amelyen a sztrájkról, a tanítás megindításáról, és a szénhiányról folyt vita. A parasztság képviselői a sztrájk abbahagyása mellett voltak. Nagy Sándor a sztrájk részleges folytatását támogatta. Nagy Sándor intézkedett élelmiszer és tüzelő forgalomba hozataláról, a vállalatvezetőkkel pedig megbeszélte a közellátás helyzetét. Felmérték a készleteket, felszólították a kereskedőket, boltosokat, hogy jelentsék be, milyen árukészlettel rendelkeznek. A megjelentek hangoztatták, hogy nem ismerik el legitim szervezetnek a megyei nemzeti bizottságot, mert nem a városok, járások képviselőiből, küldötteiből jött létre. Délután szovjet küldöttség jött a városházára, ahol már csak Nagy Sándor volt benn, és 18 órára a biztonságról és a kiürítésről szóló megbeszélésre hívta őket a szovjet parancsnokságra. Gyulai alezredes, Zalavári alezredes, Török Béla alezredes és még egy repülős, Lukács András százados, Bognár Ferenc és Nagy Sándor ment tárgyalni a szovjetekkel. Megállapodtak, hogy közösen fognak járőrözni, hogy a szovjet csapatok ugyanúgy vásárolhatnak élelmet, mint bárki más, és igyekeznek megakadályozni, hogy szovjetellenesség alakuljon ki. A szovjetek megígérték, hogy a lakásokat később visszaadják, de az addig esetleg önkényesen beköltözőket kilakoltatják. A szovjetek a forradalmi bizottság megtizedelésével és a város rommá lövésével fenyegetőztek arra az esetre, ha valamilyen támadás érné őket. A megállapodás aláírását másnapra halasztották, erre azonban nem került sor. 89 Ezen a napon vették őrizetbe Kecskeméten az ávósokat. Délelőtt a megyei ügyészség forradalmi tanácsától küldöttség érkezett Karácsonyi István ügyész vezetésével a hadtest parancsnokságára. A legfőbb ügyész utasítására hivatkozva kérték Zalavári Józsefet, hogy engedjék el a még fogva tartott felkelőket, valamint tartóztassák le a megye területén a polgári ávósokat és a katonai elhárítókat. Zalavári József felhívta a Honvédelmi Minisztériumot, de csak Szűcs Miklós alezredessel tudott beszélni, aki engedélyezte a letartóztatásokat. Azt mondta, hogy a polgári ügyészség börtönében kell elhelyezni őket. Zalavári tájékoztatta erről Lukács Andrást századost, a városi nemzetőrség parancsnokát, és rábízta a feladat végrehajtását Kecskeméten. A katoS9 BKMÖL XXV. 30/b. B. 1055/1957. ifj Nagy Sándor pere.
