1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

ebbeli tisztsége alól és a forradalmi munkás-paraszt kormány - a párt volt vezetőinek ügyében hozott - intézkedéséhez hasonlóan - küldje vissza a termelő munkába, ha egyáltalában volt az illetőnek ilyennemű foglalkozása. Követelésünket az alábbiakkal támasztjuk alá. Kocher László 1956. november 9-én reggel 8 órakor megjelent a zenei áltjalános]. iskola Zollner-téri épületében és ott több szülő füle hallatára durván nekitámadt Banó Benedekné tanítónőnek, és amint az erről felvett jegyzőkönyv tanúsítja többek között szórói-szóra a következőket mondotta: „Magukra pedagógusokra nagyon haragszom. Maguk keltettek ellenhangulatot az ifjúságban, hogy ez a mi szép rendszerünk megbukjon. Mi eddig becsültük a pedagógusokat, de ha egyszer lesz bélista, maguk lesznek az elsők. Mi dédelgettük az egyetemi ifjúságot és most ők fordulnak ellenünk, most is ég 150 egyetemista hullája Budapesten a Corvin előtt, de hadd égjen. Ma megyek Budapestre és akinél fegyvert látok magam fogom főbe lőni. Maguk merik viselni a nemzeti szalagot fekete gyászszallaggal?! A maguk fajtáját gyűlölöm! Ezt nem személy szerint magának mondom, hanem általánosságban mindenkire vonatkozik!" Kérdezzük: Ki ez az ember, hogy ilyen súlyos időkben így mer beszélni? Melyik nemzethez vagy fajtához tartozónak vallja magát, hogy Magyarországon ki meri jelenteni, hogy „a maguk fajtáját gyűlölöm]'!" Melyik nép nevében mer így handabandázni?! Kiknek a kenyerén élősködött eddig?! Kiknek köszönheti a magyar nép, hogy ide jutott, ha nem a sztálinista Rákosi-Gerő-féle creatúráknak, a kohereknek, a szelepcsényiknek, a halandáknak, a sziklai Juditoknak és hozzá hasonló elvetemült kiskirályoknak, akiknek semmi közük a magyar néphez, a magyar munkássághoz, pedig állítólag az ő nevükben mernek - többes számban: „mi" - beszélni. Azt, hogy egyetemi ifjúságunk tiszta forradalma a legbecsületesebb szabadságharc volt, ezt nem kell senkinek sem bizonyítani. Ezt ma már sem Magyarországon, sem külföldön nem vonja kétségbe senki. Ezt az óvodás gyermektől a kormány vezetőiig mindenki büszkén vállalja. Mi pedagógusok pedig külön büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hős ifjúságnak nevelői lehettünk. Az ő tiszta emlékük, becsületes harcuk, továbbá a pedagógusok érdeme, valamint a kocherek által megtagadott és meggyalázott magyar nemzet tisztessége arra kötelez, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat az ilyen becstelen alakok kijelentése ellen. Ez az ember semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Ez ma is - mint Rákosi által a megye nyakára ültetett kiskirály - azt hiszi, hogy lehet emberekkel, nevelőkkel így beszélni. S ha így beszél, milyenek lehetnek cselekedetei. Nem! Elég volt a kocherek garázdálkodásából! Nem azért folyt annyi drága ifjúi vér, hogy a magyar nép ilyen halálos ellensége továbbra is kényelmes vezetői pozícióból szórja átkait ránk nevelőkre, fiainkra és a magyar nemzetre! Tudomásunk van arról, hogy a Terményforgalmi Vállalat székházáról letépte a nemzeti gyászért kitűzött fekete lobogót. Erről az illető vállalat jelentést küldött az összes kecskeméti üzemek forradalmi munkástanácsainak. Azt hisszük az állásfoglalás egységes lesz: ki a kocherekkel a vezető állásokból!