1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

intézte. Később az államvédelmi hatósághoz került, ahol 1948 júniusig volt, amikor a jugoszlávokat kizárták a kominformából [sic!], őt azonnal kirúgták a pártból, és megkezdődött a jugoszláv kisebbségek üldözése, 8 éven keresztül Titó bandájának és láncos kutyájának nevezték nem csak őt, hanem a becsületes magyarokat is. Elhelyezkedni nem tudott sehol sem, megbélyegezett ember volt. Azok maradtak a pártban, akiknek a tűzből kiszedték a gesztenyét és még most is bent vannak. Szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a Baján ledöntött szovjet sírok emlékművét nem az itt lévő dolgozók és nem a becsületes dolgozók követték el és ezt Baja város dolgozói elítélték és elítélik most is. A sírok meggyalázásában közösséget nem vállalnak. A 23-án történt ifjúsági felvonuló tüntetők tömegében kétségtelenül belekeveredtek oda nem való elemek is. De hol voltak a kommunisták, akik a mi holttestünkön keresztül beültek a pártba. Hol voltak akkor, amikor bátor kiállásra lett volna szükség? Elbújtak, mint a hangyák, amikor jön az eső. Még ma sem jöttek volna elő, ha nem jönnek be a szovjet csapatok. Ezek nem kommunisták. Ha ezekre építenek a jövőben, akkor homokra építenek. Nem kívánja a nép, hogy az ilyen gyáva elemek bent legyenek a párt soraiba. Lenin szavával él, aki azt mondotta, hogy többet ér egy jó szakember, mint 100 passzív kommunista. Nem lehet harcolni az olyan kormány mellett, amely a rendőrségbe a régi rend képviselőit veszi be, olyanokat, akiket a dolgozók nem kívánnak. A magyar dolgozni fog mindig, mert addig is dolgozott. A Szovjetunió szakított a múlt politikájával és mi is csupán azt akarjuk, és ezt bízzák a becsületes magyar dolgozókra. Olyan vezetőkre van szükség, akiket a dolgozó nép választ. (A szovjet parancsnok helyesli a beszédet, mindenben igazat ad.) Dr. Antóny János felkéri a munkás küldöttséget, hogy a munka felvételével kapcsolatban tegyék meg a javaslatukat. A Gyapjúszövetgyár kiküldöttje közli, az 1000 dolgozó munkás álláspontját, amely szerint a sztrájk további folytatása mellett foglal állást, mint a megye és Baja város legnagyobb üzeme. Ez a követelésük jogos, mivel más fegyver nincs a kezükben. Megemlíti azt, hogy két hónappal ezelőtt dicsérték azokat, akik jogos követelésük mellett kiálltak és sztrájkoltak. Dicsérendő az a cselekedet ma is. A magyar dolgozók nem a kapitalista, nem a nagybirtokos és nem a fél hűbéri állam visszaállítását akarják. Majd pontonként ismerteti az üzem dolgozóinak követeléseit az alábbiak szerint: 1. ) A szovjet hadsereg szüntesse be a harcot a magyar munkásság ellen. Ennek megtörténte után kezdjék meg kivonulásukat az ország területéről. 2. ) A dolgozók nem ismerik el a Kádár kormányt, mely saját magát nevezte ki, nem választás útján jött létre, és továbbra is állást foglalnak Nagy Imre kormánya mellett. 3. ) Követeljük, hogy Nagy Imre kormánya által felsorolt pontokat maradéktalanul teljesítsék. 4. ) Követeljük továbbra is a semlegesség kimondását, a Varsói Szerződés azonnali felmondását. Ezt óhajtja az üzem valamennyi dolgozója és Baja város összes dolgozója is.