1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

„Nagy Sándor: Vannak problémák, melyeket menetközben felvetettek felém, többek jöttek hozzánk ilyennel, hogy a honvédtiszteket a lakásukból a tulaj­donos ki akarta szórni. A sajtóban közzé kell tenni, hogy ilyen ne történjen. A sajtóban helyes volna közzé tenni, hogy lakást önkéntesen elfoglalni nem le­het, csak a Nemzeti Bizottság kiutalása után történhet benne változás. Aki ki­utalás alapján jogosan van a lakásban, azt kitenni nem lehet. A lakás problé­mák megfognak oldódni. BKMÖL XXV. 30/b. B. 1055/1957. ifj. Nagy Sándor pere. A BM Bács-Kiskun Megyei Rendőr­főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya Vizsgálati Alosztálya által készített kivonat a Kecs­kemét Város Forradalmi Bizottsága Intézőbizottságának 1956. november 2-i ülésén felvett jegy­zőkönyvből. - Fél oldal terjedelmű, géppel írt, Balogh Istvánné rendőr írnok, első osztályú se­gédtiszt által hitelesített másolat. 132. Homoki Józsefnek, a Kecskeméti Lapok felelős szerkesztőjének írása a lap újraindítása alkalmából Kecskemét, 1956. november 2. Isten nevében útjára indítjuk a mai napon újra a Kecskeméti Lapokat. A Minden­ható neve úgy ragyog ennek az igénytelen, alázatos pár sornak homlokán, mint a télbe dermedt havasi szikla ormán az első tavaszi napsugár, mint a beethoveni szimfónia csúcsán a trillázó öröm, mint a Megváltás dicsfénye a porig gyalázott gyehenna, a százszor, ezerszer, százezerszer átszenvedett po­kol minden szenvedése felett. Első szavunk a hálaadásáé [sic!] a Magyarok Istene felé, Aki meghallgatta rimánkodásunkat, mikor azt rebegtük esdekel­ve, eget ostromló könyörgéssel: „Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenség­gel..." Isten után Isten legcsodálatosabb teremtménye, az örökre halhatatlan magyar ifjúság tündöklő neve az, amely előtt meg kell hajtani fejünket. Az a magyar ifjúság, amelynek szíve kopott honvédzubbony alatt, csapzott hajú egyhetesszakállas [sic!] munkások elnyűtt ruhája alatt, aranyos, kamaszos szöszkefürtü sihederfíúk gyermekes mackóruhája alatt, ártatlan gyermek­lánykákjátékos ábrákkal díszített iskolásköténye alatt, drága édesanyánk sze­rető lelkét idéző anyák, asszonyok egyszerű munkaruhája alatt ezekben a vi­lágtörténelmi napokban dobogott és egyszerűen szemébe nevetett a halálnak, több mint aminek kifejezésére szó van a magyar, vagy a világ bármelyik nyelve szótárában. A világ egyik legkisebb népe egyik napról a másikra a vi­lág legnagyobb népévé lépett elő, örök becsületet szerezve újra a magyar névnek. Mi, akik az ő vérük hullása árán szabad, független magyar nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents