1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

Szűcs István a következőket mondotta: Kedves munkatársaim! 1952-ben ke­rültem ide, s a négy év, ami eltelt igen komoly megfeszített munkát követelt. Nekem egyetemi végzettségem nincs. A mostani követelményeknek csak úgy tudtam eleget tenni, hogy éjjel-nappal dolgoztam. így kértem leváltásomat. Most, hogy ez megtörtént, továbbra is itt kívánok dolgozni. Az új főmérnök elvtársat már régen ismerem, bízhatnak benne a munkatársak. Homoki munkatárs kezébe véve a magyar zászlót a következőket mondotta: A magyarság útja ez, miközben jobb kezével előrelendítette a magyar zászlót, majd javasolta, hogy az üzem dolgozói a budapesti szabadságharcban elesett, valamint a kecskeméti hősök tiszteletére énekeljék el a Himnuszt. A Kecskeméti Gépgyártól Mészáros kartárs foglalkozott a két konzervgyár igazgatójának távollétével, kijelentvén, hogy a dolgozók igenis vegyék ha­talmukba a gyárat, válasszák meg a munkástanácsot, hiszen az igazgatók el­szöktek, úgy látszik féltek a következményektől. Utána javasolta, hogy 1 per­ces néma felállással emlékezzünk azokra, akik a magyar szabadságért meg­haltak. Rózsa Sándor hozzászólásában elmondotta, hogy most jött haza Budapestről, gyáva volna, ha nem mondaná el, amit látott és amit érzett. Látta a halottakat végig a Körúton sorba rakva, letakarva nemzetiszínű zászlókkal, díszőrség­gel, koszorúkkal. A díszőrség és a tömeg még akkor is ott állt, amikor lőttek. Látta a Kálvin-teret, ahonnan ágyúval az oroszok lőttek, kis fegyverekkel rendelkezőkre, lakosságra. Maga is segített eltemetni egy kislányt. Látta a Parlament előtt azokat, akiket az ávó puskái szedtek le. Amit látott az egy igazi nemzeti forradalom, nem fegyelmezetlen, nem fosztogatás, nem rabló­banda harca, hiszen egyetlen kirakatot nem látott, ahonnan akár egy üveg, vagy egy vég vászon hiányzott volna. Ugyanígy néznek ki azok a kirakatok is, ahol pezsgős üvegek stb. vannak. Látott olyan betört kirakatokat, amely már be volt deszkázva, s rajta a felirat „A dolgozó nép tette oda." A nemzeti forradalom folyik 3 olyan programmal, amelynek teljesítése után megtörténik a fegyverletétel. Az 1.) azonnal vonják ki a szovjet csapatokat, nemcsak Bu­dapest, hanem az egész ország területéről. 2.) szereljék le végképp a megbújó alakulatokat, vagy ávósokat, akik még mindig a tömegre lőnek. 3.) Szabad választójog és ami ehhez tartozik. Forradalom van, de nem az, amelyeket könyvből ismerünk, hanem fegyelme­zett nemzeti forradalom. Rózsa Sándor elmondotta, hogy pl. egy csemegeüz­let kirakata, ahol a sonkától kezdve mindent meg lehet találni, ki volt törve s ugyanakkor a mellette levő zöldségüzletnél több mint 200 dolgozó állt sorba krumpliért s mégis egyetlennek sem jutott eszébe, hogy a csemegekereskedés kirakatából bármit is elvigyen. Nemcsak vidéken, Budapesten is megtörtént az, hogy nemcsak azok tüntettek, akiknek erre legtöbb joguk lett volna, ha­nem a felelőtlenek, csavargók, a nem politikai okok miatt elítélt elemek. Arra kéri a munkatársakat, hogy gondoljanak azokra, akik azért estek el, hogy az élet emberibb módra változzon meg, ne kényszerítsenek ránk olyan politika vitelét, ami tőlünk idegen. Pesten nem kiabálják azt, hogy le a kommunisták­kal, sem pedig azt, hogy le a zsidókkal, vagy azt, hogy gyerünk a házakba és

Next

/
Thumbnails
Contents