1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

Jegyzőkönyv az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár Munkástanácsának megválasztásáról Kecskemét 1956. október 30. Munkástanács-választás A jegyzőkönyv felvétetett Kecskeméten az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban 1956. október 30-án a gyár kultúrtermében. Jelen vannak: a gyár dolgozói. Eddig úgy kezdődik, mint egy szokványos jegyzőkönyv, ami már sok megíratott a mintegy fél évszázados gyár életében. Ez a jegyzőkönyv azonban más mint a többi, mert más az összejövetel célja. Volt valaha olyan gyűlés, vagy értekezlet, ahol mindenki jelen van? Az utóbbi 8-10 év alatt biztosan nem. De ma mindenki tudni akarja, hogy mi újság a mintegy hete folyó magyar szabadságharc körül, mit hoz ez a gyár életében, ki tudja olyan hangok is vannak, hogy eltörlik a normát, magasabb lesz a fizetés stb. stb. Itt van tehát a gyár több mint ezer dolgozója, legyen udvari munkás, vagy mérnök, férfi vagy nő egyaránt. Egy valaki azonban hiányzik és ez a vállalat igazgatója, aki a múlt hét folyamán Romániába utazott. Az összejövetel célja a megváltozott viszonyoknak megfelelően a forradalmi munkástanács megválasztása, amely szerv hivatott lesz arra, hogy képviselje a gyár érdekeit a gyáron kívül és belül. Bevezetőben Domonkos kartárs az új főmérnök szólal fel és ismerteti a munkástanácsok feladatát és célját. E rövid beszéd alapján látható, hogy komoly feladat hárul a tanácsokra, mert a munkások problémáin kívül az üzem fejlődését is irányítani kell a főmérnök és igazgató mellett. Felkéri a munkásokat, hogy mondják el véleményeiket és a választásnál ügyeljenek arra, hogy olyanok kerüljenek be a tanácsba, akik méltók arra és ténylegesen a munkások érdekeit tartják szem előtt. Pulai Béla felszólalása: Kedves Munkástársak! Mint személyes résztvevő szeretném munkástársaimat pár szóval tájékoztatni arról a súlyos, tragikus, sajnálatos eseményről és annak alakulásáról, ami Budapesten történt. Október 23-án kedden 2 órakor az egyetemisták s a budapesti ifjúság szervezett kivonulást, egy tüntetést a magyarságunk mellett. Legelső út vezetett a Sztálin szoborhoz. Megpróbálták lerángatni, illetve letaszítani s mivel nem sikerült, a közeli üzemből munkások hegesztőpisztolyt hoztak és ezzel sikerült ledönteni. Utána Petőfi és Kossuth szobrokhoz vonultak. A mintegy 150 000-re tehető tömeg megkezdte a felvonulást. Estére már ez a szám 500 000-re nőtt és utcákon, tereken hömpölygött. Ezután megtörtént a szégyenletes esemény, Gerő beszélt. Ugyanúgy és ugyanazt, mint régen. Most is, mint azelőtt meg akarta akadályozni magyarságunk felfelé ívelő vonalát. Gerőnek meg kellett szakítani beszédét. A nép kiállt az igazi és őszinte magyarság mellett. Be-