Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Bevezetés

tottuk meg eredeti alakjában, kivéve az idegen nyelvűeket, amelyeknél a dátumozást is lefordítottuk. A testamentum végén dőlt betűvel adjuk meg, hogy az adott végrendelet egykorú-e avagy sem, hány oldalra terjed, eredetie vagy másolat, és milyen nyelven íródott. Ezt követően közöljük a végrendelet felzetére írt szöveget, végül ugyancsak dőlt betűvel az adott testamentum levéltári jelzetét. A hiányos vagy olvashatatlan szavakat a szokásos módon pontokkal jelöljük. A kötet végén feloldottuk a végrendeletekben gyakori rövidítéseket, megadtuk a szövegben előforduló latin és más idegen szavak és kifejezések magyar megfelelőjét, a mértékegységek nagyságát, a pénznemek értékét. A pénzértékeket többnyire évszámhoz kötve adjuk meg, mivel a 109 évet felölelő időszak alatt változott pénz értéke, főképpen a háborúk idején és az azt követő években. A testamentumokban előforduló néprajzi fogalmak, tájjellegű szavak és kifejezések magyarázatát is közöljük. Külön tüntettük fel a végrendeletekben előforduló kronológiai kifejezések magyar megfelelőjét. A kötetben közölt végrendeletek túlnyomó többsége magyar nyelven íródott, kivételt csak a többnemzetiségű Baja mezőváros jelent, ahol a magyar mellett szerbül, bunyevácul, németül írták a végrendeleteket, gyakran latin, német vagy magyar nyelvű felzettel. Baján különösen a 18. század végéről maradt ránk sok szerb, bunyevác és német nyelvű végrendelet, amelyekből mintaként 3 szerb, 3 bunyevác és 4 német nyelvűt fordítottunk le. A közölt 186 testamentumon belüli tájékozódást személynév-, tárgy- és helynévmutató segíti. A személynevek esetében csak a teljes, vagyis a vezeték- és keresztnevet is tártaimazóakat vettük figyelembe, közöljük az adott személy lakhelyét, viselt tisztségeit, vastag betűvel kiemelve a végrendelkezők nevét. Nők esetében, ha az a szövegből kiderült, leánykori vagy asszonynevüket is megadtuk. A tárgymutatóban utaltunk az adott szó más magyar vagy idegen nyelvű változataira is. Helységnevek esetében közöltük az egykorú névváltozatokat, az egykorú megyebeli fekvésüket, és hasonlóképpen a mait is. A könnyebb érthetőség érdekében a szőlők, földek, utcák stb. megnevezésénél feltüntettük a helység nevét is, ahol azok találhatók. A szerző ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal, tanácsaikkal segítették a kötet elkészítését és megjelentetését. Külön köszönet illeti Apró Erzsébetet a szerb és bunyevác nyelvű végrendeletek fordításáért. Kecskemét, 2005. február 28. Kemény János