Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Dunapataji végrendeletek 1738-1844

A beadott végrendelésről szóról szóra leírta és azzal mindenekben megegyezőnek találta. Patajon, Febr. 14

kén 1836. Pap János hites jegyző Egykorú, kézzel irt, 2 oldalra terjedő, eredeti irat. Magyar nyelvű. Felzcten: (P. H.) Faragó Péter végrendelése Febr. 13

kan 1836. Taxa soluta. BKMÖL V. 320. a. Dunapataj nagyközség (1639-1870-ig mezőváros) iratai; A mezőváros feudális kori iratai; Végrendeletek sz. n./1836. 32. Dunapataj, 1836. június 17. Monda János végrendelete Az 1836

lk esztendő Junius hónapjának 17

k napján Monda János írásba foglalt végrendelését béküldötte a városházához oly meghagyással, hogy az utódainak és feleségének jövendőbeli bátorságára szóról szóra leíratván, a városi levelestárba betétette, mely is kívánságára teljesíttetvén, lemásoltatik. Alólírott, én, adom tudtokra mindazoknak akiknek illik, vagy illetni fog a dolog, még azután jövendőben, hogy minekutána néhai bold, édesatyám ör. Monda János felnevelkedésem idejéig szegény állapotban lévén, minden javait boldogult édesanyámmal Őri Zsuzsannával, az én hűséges fiúságomnak segédjével, testvéreim felneveltetések előtt szerzetté, melyet megbizonyított azzal, hogy mihelyt testvéreim felnevelkedtek, még halála előtt több időkkel, minden vagyonából, melyek akkor voltak, jusst adott hűségemnek jutalmául, anélkül, hogy testvéreimnek abban semmi szerzemények lett volna. Minthogy pedig én, nem atyám halála után successio szerént jutottam az örökségekhez, hanem azokat hűséges szolgálatomnak jutalmául adta, és énnékem is valóságos szolgálatommal nyert örökségeim, tehát reám nézve még ősiségét nem nyerhetnek, ennélfogva ezekről is mint keresett javakról, bátran rendelést tenni kívánok. Először is tehát, minden ingó és ingatlan javaimat, rendelem és hagyom feleségemre, Bénák Katalinra, akár atyám adományi, akár magam szerzeményi légyenek is azok. 2. Annak halála után, mely megtörténhetik annak férjhez menetelekor is, szálljanak minden névvel nevezendő javaim János és Erzsébet tulajdon ágyékomból származott kedves cselédjeimre, oly móddal, hogy azután ő közöttök az atyafiságos és barátságos megegyezés fent hagyatik. 3. A legrettenetesebb átoknak Amelynek kinevezése nem keresztyén embernek szájába illene:/ megpecsétlésével hagyom és rendelem, hogy sem atyafi, sem más hatalmasság, a fentebb nevezett cselédjeimtől ti. feleségemtől, fiamtól és leányomtól, sem prokátorság, sem pedig a főtörvénykönyvnek némely cikkelyeiből kikeresett okírásokból származott patvarkodásból ötölök csak legkisebbet is eltulajdonítni ne bátorkodjon, sőt ha boldogult atyám ve-