Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Szabadszállási végrendeletek 1787-1847

örökös és egyenlő jussal József és Sándor fiaimra olyformán mindamellett, hogy ezen javakért, feleségemmel együtt lakván, azt tisztességesen ruházzák s élelmezzék, hogy ha pedig véle nem lakhatnának, József fiam gondviselése alatt maradván, kisebb fiam Sándor és Lídia leányom, feleségemnek a kisebb lakószobát általengedjék, és évenként fiaim adjanak élelmére 3 mérő búzát, 3 mérő árpát, egy hízott süldő malacot, 1 akó bort, ruházatára, minthogy jelenleg ruházatára nézve eléggé ellátva van, évenként 10 vftot. 9. A Lídia leányomat József és Sándor fiaim házasítsák ki tisztességesen, s kiházasításakor adjanak részére egy tehenet, a többi leányaim ki lévén már elégítve. 10. Feleségem, összekelésünk alkalmával hozott 200 vftot még a fekete bankóban, ezen summát is József és Sándor fiaim fizessék ki, ha hogy azt feleségem kívánja, vagy pedig annak halála után, négy leányaimnak, vagy azok maradékainak. 11. Ami üszőt és rúgott borjút hozott feleségem a házamhoz, jóllehet azok, akkor nemsokára hasznavétetlenül megdöglöttek, de én ezek helyett mégis leányaimat egy-egy tehénnel elégítettem ki, s ugyanezért kívánom, a 9. szám alatt is kitett tehenet Lídia leányomnak adatni. Hogy ha pedig feleségem kevesellene ezen általam rendelteket, ezt tudomásul fel kívánom jegyeztetni, hogy feleségem teljes életében hüségtelen volt hozzám, s javacskáimat szüntelen pazirolta, s több ízben és huzamos ideig hitetlenül elhagyott, az húzta maga után ezen rendelkezésemet. Ezen végrendeletem előttem élő és érthető szóval felolvastatván, hogy ez mindenekben akaratommal történt légyen, s azt azon megjegyzéssel, hogy József és Sándor fiaim mindaddig együtt gazdálkodjanak, míg a kisebb korú gyermekem Sándor is meg nem házasodik, amikor is osztozzanak egyenlően, megerősítem és helybenhagyom. Szabadszállás, 1842. Mart. 26

n R. Kis Sándor m. k. Hogy a túlsó lapon látható végrendelet előttünk és valósággal minden erőltetés nélkül akként történt légyen, bizonyítjuk, Szabó. Varga Gergely m. k. deput. Balogh Lajos m. p. jegyző Az 1844

k évi Septembr. 1" Rósnyai János főbíró, Herpai Máté, Péter Mihály tanácsnokok és Balogh Lajos jegyző jelenlétökben ezen végrendelet a rendelkező hitvese és Sándor fia előtt felolvastatván, ebben ez utóbbik megnyugszik, az özvegy pedig ez ellen óvást tesz. Költ, mint fent. Feljegyzetté: Balogh Lajos m. p. jegyző